|
|
Liturgia Ó, Bölcsesség! Advent utolsó nyolc napján a liturgia erős köznapjai következnek. Minden napnak megvan a maga saját, naptári naphoz tartozó miseszövege, olvasmánya és zsolozsmája. A vesperás nagy magnificat-antifónája ezeken a napokon a várakozás sóhajával, az "ó" felkiáltással kezdődik, és az érkező Messiást szólítja különféle neveken. Az idén vasárnapra eső december 17-én az érkező Krisztust Bölcsességnek szólítjuk: Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni! Jézus, az Atya bölcsessége érkezik közénk. Azért jön, mert a jó világba, paradicsomba teremtett ember nem tud már jól, okosan élni. Ez lesz majd a küldetése: tanítani helyes vallásosságról, helyes isten- és emberszeretetről. Élni tanít akkor is, amikor bűnbánatra, irgalomra, hálára int. És leginkább akkor, amikor az élet odaajándékozását tanítja, a legmesszebbmenő példával: a keresztre feszítve. Advent a visszatalálás időszaka, a magunkratalálásé is. Az örvendezés ("gaudate" = örüljetek) vasárnapján megköszönjük ezt a viszszatérési lehetőséget. De nemcsak Istent és saját magunkat szeretnénk megtalálni a nagy zajban, hanem élni is újra meg akarunk tanulni. Mégpedig okosan, bölcsen. Isten, akinek megvan a terve az egész világmindenséggel, nekünk is az ő rendjében kínál helyet, megnyugtatót és biztonságosat, ha okosan rátalálunk erre. Haladjunk ezen az utolsó héten felé! Füzes Ádám
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|