Mire várunk?

Lássunk tisztán: ez az advent igazi kérdése. És nagyon könnyen rálelhetünk a válaszra is. Gyermeket várunk. Gyermeket várunk - Magyarország akár kétségbeesésre is okot adó demográfiai helyzetében. Mert nem egészséges az a társadalom, amelyben többen vannak az öregek, mint a fiatalok. Hogy ennek esetünkben mi az oka, arról hosszan lehetne beszélni; politikai, társadalmi tényezőkre rámutatni, de öncsalás volna elhallgatni, hogy benne van az egyes ember aggodalmaskodása vagy kényelemszeretete, és ezek bármelyikének mélyén az önzés. Ha ezt tagadjuk, sosem fogunk - mert nem engedjük magunkat - tisztán látni.

Saját - beismert - gyarlóságunk ugyanakkor nem menti fel azokat, akik olyan körülményeket teremtettek, amelyek közepette a kényelemszeretet vagy éppen az aggodalmaskodás lehetett úrrá rajtunk. Csak az a politika nevezhető ugyanis jónak, amely előretekint, amely számára a jövő nem a következő választások megnyerését jelenti csupán. Az a politika szolgálja igazán az ember és a közösség érdekeit, amely - törvényeivel, intézkedéseivel, "propagandájával" - az emberben lévő jót erősíti, főként a benne lévő rossz ellenében.

Az emberség - és az emberiesség - mindannyiunkban vagy legalább sokunkban való újjászületése nélkül hiába várunk bármi jóra is. E nélkül hiába várunk gyermekre is.

Tekinthetjük akár - keserves - kegyelmi állapotnak is, hogy az adventi gyermekvárás ugyanarról szól, amiről az ország állapota. Hiányról. Emberségünk, jövőképünk hiányosságáról. A hívő ember - aki nem feltétlenül jobb annál az embertársánál, aki nem hívőnek hiszi magát - ugyanúgy megéli mindezeket, mint bárki más. És ha valami, talán éppen ez teszi fogékonynyá, hogy keresse, mi tölthetné be azt a hiányt, amelyre minden saját igyekezete mellett képtelen volna. Ennek a képtelenségnek a belátása olyan rendkívüli képesség, melynek révén a gyermekvárás a Gyermek várásává növekedhet, a saját sorsunkért való aggódás ("ki tart majd el engem öregkoromban?") a ránk bízottakért való felelősségvállalássá.

Olyan magától értetődő, hogy szinte nehezemre esik leírni, de mégis megteszem, hogy mindenki értse. Ha megszületik a Gyermek, akkor születhet meg a többi gyermek is.

Ha eljutunk erre a felismerésre - és az ebből eredő személyes tennivalónkra -, talán elmondhatjuk: nem telt hiábavaló várakozással ez az advent.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu