A házastársi szeretet alapja

A fogyasztói szemlélettel és az individualizmussal jellemezhető társadalom, valamint az újabb orvosi és biológiai kutatási eredmények által a házasság és a család intézményével kapcsolatban felvetett kérdések új, fontos feladatot jelentenek az erkölcsteológia számára is. Ezekre a kérdésekre a házasság mibenlétének "újrafelfedezésével" kell válaszolnia, amely szoros kapcsolatban áll az ember földi javával és végső üdvösségével egyaránt.

Az emberi személy és a házasság méltóságának végső alapja a Szentháromság belső életében található. Az isteni személyek közössége és a házastársi szövetség közötti hasonlóság képezi a házastársi etika teológiai alapját, amely az adomány, az ajándékozás etikája. A tapasztalat is azt mutatja, hogy a házastársi szeretet annál jobban képes kiteljesedni, minél mélyebben és teljesebben kapcsolódik Isten szeretetéhez, azaz minél komolyabban veszi saját szentségi természetét. Az ajándékozás étoszának kiindulópontja, támasza és egyben célja ezért az Isten és ember közötti kapcsolatban van.

Az egy testté válás az emberi személy minden vonatkozásában megnyilvánul, így a házastársi lét a szülői hivatásban teljesedik ki. A test szimbolikus nyelve akkor hiteles és kapcsolaterősítő, ha a házastársak őszinte, visszavonhatatlan és teljes önátadásának hiteles kifejezője. A szeretet akkor nem zárul be önmagába, ha a házastársak együtt nyílnak meg Isten felé, aki összeköti őket. Szent Ágoston így ír erről a De Doctrina Christiana című munkájában: "Aki helyesen szereti a másikat, azt kell elérnie nála, hogy ő is teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes elmével szeresse Istent."

A szeretetnek manapság sokszor nincs története, és így a házastársak számára nem válik "lakóhellyé". A kizárólag az egyén területére visszaszorított, és így a családi és társadalmi értékektől, kapcsolatoktól és jelentéstől megfosztott szerelem egyre inkább egy szomorú individualizmusba zárul. Ahogy a színeváltozás eseményekor Jézus visszavezeti az apostolokat a síkságra, korábbi missziós területükre, ugyanúgy a szerelemnek is a kommunikáció elmélyítésének aprólékos, türelmes útját kell járnia, ahol az "én-te" kapcsolat és olykor a szembenállás van a középpontban. Ha a szerelmesek újra és újra megtanulnak hálát adni Istennek a kapott ajándékokért, különösen a társért, akkor a másiknak történő önátadás valóban hiteles válasz lehet az Istentől kapott ingyenes szeretetre.

A jegyesek misztagógikus lelkipásztori "kísérése" segít abban, hogy a fiatalok felismerjék Isten tevékeny jelenlétét az emberi szív mélyén, és saját szeretetük történetét Isten hűséges szeretetének fényénél tudják újra átgondolni. Szükséges rendszeresen megállni a misztérium, a titok előtt akár a csendben, akár a Szentírás olvasásával, és így finomítani, alakítani azt a nyelvet, amellyel a másikhoz fordulunk. Ennek a lelkipásztori szolgálatnak az a célja, hogy segítsen megszüntetni azt a távolságot, amely a "vallásos" világot, azaz Isten világát elválasztja a pár életének apró, hétköznapi eseményeitől. Valójában ugyanis az ember életét nem két világ alkotja, hanem csak egy. Az imádság és az elmélkedés számtalan formája az élet apróbb-nagyobb eseményeit, örömeit és komoly megpróbáltatásait is közvetlenül Istenhez tudja kapcsolni.

Az ember vágyai mindig fölülmúlják azok lehetséges beteljesülését. Szent Ágoston írja a Vallomásokban, hogy "távol legyen, távol legyen, Uram, előtted vallomást tevő szolgád szívétől a gondolat, hogy akármilyen örömet élvezve is boldog lehetne. Egyetlen öröm létezik ugyanis, amely sohasem a gonoszok része, hanem csak azoké, akik téged önmagadért szolgálnak: az ő örömük te magad vagy." A hitvesi szeretetet Isten közelébe emelve a házastársak megszabadulnak attól az elhallgatott és kényszerű kötelességtől, hogy nekik kell megtenniük mindent szívük választottjának boldogságáért, és így felszabadult szeretettel már itt a földön megérezhetik a mennyei boldogság előízét.

Harsányi Pál Ottó OFM

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu