"Lelki szakmunkás vagyok"

Olofsson Placid kitüntetése

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia december 6-án, Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományozott Olofsson Placid bencés szerzetesnek, kifejezve a konferencia tiszteletét és köszönetét a példaadó emberségért és hitért, melyről a díjazott a legnehezebb körülmények közt is tanúságot tett.

Placid atya 1916. december 23-án született. A budapesti bencés gimnázium elvégzése után, 1933-ban belépett Szent Benedek Rendjébe. 1939-ben szentelték pappá, amely után a Pannonhalmi Területi Apátság keretében pasztorációs munkát, tábori lelkészi szolgálatot végzett, illetve tanárként dolgozott. 1946-ban letartóztatták és a szovjet katonai bíróság szabadságvesztésre ítélte. A Gulag-táborokban fogolytársaiban tartotta a lelket és a túlélés reményét. Tíz év után szabadult. Fizikai munkás lett. Nyugdíjba vonulása óta kisegítő lelkész a budai Szent Imre-plébánián. Jegyesoktatást tart, gyóntat, felnőtt katekézist vezet. Előadásokra, lelkigyakorlatokra az ország határain kívülre is hívják.

A díjátadásra a püspöki konferencia téli ülésének szünetében került sor, így hazánk püspökei szinte kivétel nélkül jelen voltak. Erdő Péter bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek, a konferencia elnöke adta át, méltató szavak kíséretében a díjat, amely után Olofsson Placid a jelenlévők gratulációját fogadta. A kitüntetett az újságírók kérésére néhány szót szólt életéről, melyben elmondta, különös öröm számára a mai nap, hiszen az egyháztól első alkalommal kap kitüntetést.

Szólt arról is, hogy hetvenhárom éve, egyszerű bencés szerzetesként mindig törekedett Isten akaratát teljesíteni, szándékát felismerni. 1946-os letartóztatásakor, az Andrássy út 60. pincéjében azonban, amikor meztelenre vetkőztetve vallatták, nem ismerte fel azonnal Isten szándékát, csak az emberi méltóság megalázását látta. Később viszont rájött, hogy a börtönbe és a szovjet Gulagra a Mindenható mint lelkipásztort küldte, hogy tartsa a lelket fogolytársaiban.

Placid atya élete nem nevezhető könnyűnek, mégis mindig mosolyog, vidám, kiegyensúlyozott. Magyarországra való hazatérése után először fűrészgépkezelőként dolgozott, majd az egészségügyben helyezkedett el, mint mosodás. Nyugdíjba vonulása óta kisegítő lelkész, ám hangsúlyozza, minden porcikájával pannonhalmi bencésnek érzi magát. Beszélgetésünk végén mosolyogva csak enynyit mondott: ha hívnak és el tudok menni, mindenhova elmegyek beszélni az életemről, hitről, vallásról, hiszen ez evangelizáció. Én pedig csak ehhez értek...

Azt, hogy Olofsson Károly Placid az evangelizációhoz ért, személyesen is meg tudom erősíteni. Gyerekeim egyházi iskolába járnak. Egy ünnepség alkalmával Placid atya volt a díszvendég. Az első percekben finoman szólva nem minden gyermek figyelt előadására. Ám röviddel később teljes csönd lett, s a kamaszodó gyerekek másfél órán át feszülten figyelték előadását életről, hitről, majd a végén hatalmas vastapssal köszönték meg az idős szerzetesnek, hogy eljött közéjük. Gyerekeim azóta is emlegetik Placid atyát, no meg a túlélés négy szabályát, melyet ha valaki már találkozott vele, biztosan ismer - ha pedig nem, menjen el egyszer egyik előadására.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu