Fiatal vértanú - maradandó példakép

Brenner János-emlékév a szombathelyi egyházmegyében

Vörös színű a harmadik adventi gyertya a szokásos rózsaszín helyett - legalábbis a szombathelyi egyházmegyében.. Idén viszont a vértanú emlékéve kezdődik ezen a napon, az "öröm vasárnapján". Nincs itt igazi ellentmondás: a keresztény ember számára az igazi öröm ugyanis az, ha betölti azt a szerepet, amelyet Isten szán neki a teremtés rendjében.

"A második évezred végén az egyház újra a vértanúk egyháza lett - vallotta II. János Pál pápa, nem véletlenül. Ezen huszadik századi vértanúk egyike egyházmegyénk egykori papja, Brenner János atya, rábakethelyi káplán, akit a kommunista hatalom 1957. december 15-ére virradó éjszaka brutálisan meggyilkoltatott. Nem ő az embertelen diktatúra egyetlen áldozata, de számunkra mégis fontos, hogy rá emlékezzünk, mert ő hozzánk tartozott életében, s hozzánk tartozónak érezzük őt halálában is" - írja a jubileumra kiadott körlevelében Veres András, a szombathelyi egyházmegye püspöke, aki a vértanú halálának ötvenedik évfordulója alkalmából december 16-án megnyitja a Brenner János-emlékévet a szombathelyi székesegyházban.

Sokakban, akik ismerték őt, él az a szilárd meggyőződés, hogy erényekben gazdag élete tette alkalmassá őt a vértanúságra, amit ugyan nem keresett, de kész volt elszenvedni - folytatja az emlékévet megnyitó körlevelében a főpásztor. - A gyilkosság előtt már többször érték atrocitások, halálos fenyegetések. Ezekkel meg akarták félemlíteni, de sikertelenül. Ő nem félt, nem lett kevésbé buzgó a papi munkában, nem lett kevésbé elkötelezett a fiatalok lelki gondozásában.

1957. december 14-én éjfél tájban egy tizenhét éves fiú zörgette fel Brenner János káplánt a rábakethelyi plébánián. A szomszéd faluba, Zsidára hívta azzal az ürüggyel, hogy a nagybátyja súlyos beteg. A buzgó káplán azonnal magára öltötte a karinget és a stólát, a templomban magához vette az Oltáriszentséget, valamint a betegek olaját, a fiút hazaküldte, és elindult az éjszakában a "beteghez". A templomtól néhány száz méterre ismeretlen személyek megtámadták. A fiatal káplán védekezett, és többször megpróbált elmenekülni támadói elől, végül annak a háznak a közelében fogták el, ahova igyekezett. A máig ismeretlen tettesek december 15-ére virradóra harminckét késszúrással megölték Brenner Jánost, Zsida község határában. A káplán utolsó erejével, sőt halálában is az Oltáriszentséget védte, a szíve fölött.

A hívek advent harmadik vasárnapjának reggelén hiába várták papjukat a rábakethelyi templomban. Brenner Jánost huszonhat évesen érte a halál.

A rendőrség igyekezett eltüntetni az árulkodó nyomokat, az emlékezetből azonban nem tudták kitörölni a vértanú káplán alakját, példáját. A rábakethelyi plébánián és a hozzá tartozó fíliákban kialakult a hagyomány, hogy az adventi koszorún az öröm rózsaszín gyertyája helyett egy piros található a három lila mellett, emlékeztetve Brenner János életáldozatára, és vértanúságára advent harmadik vasárnapján. Az emlékév kapcsán a szombathelyi egyházmegye plébániái, iskolái, családjai a hagyományhoz csatlakozva idén piros gyertyás koszorút készítettek.

A Brenner János-emlékév során a közösségi programok, kiállítások, zarándoklatok, elmélkedések a vértanú erényeit hangsúlyozzák majd. A fiatal káplán ugyanis maradandó példakép a különféle életállapotú egyháztagok számára: odaadóan élte papi hivatását; megbecsülte és még halálában is védte az Oltáriszentséget, szívesen és lelkesen foglalkozott a fiatalokkal, főként a ministránsokkal, és a családok lelkipásztoraként is buzgón szolgálta egyházát. Az e hét végén kezdődő emlékév folyamán a szombathelyi egyházmegye négy főesperessége zarándoklatokat szervez Rábakethelyre, a vértanú életével, halálával kapcsolatos emlékhelyeken kiállítások látogathatók. A hívek számára külön imanapokat is szerveznek, a szokásos egyházmegyei programoknak - így a jövőre Rábakethelyen június 30-án sorra kerülő ifjúsági találkozónak - pedig Brenner János életpéldája, hivatása lesz a témája.

A Brenner János-év ugyanakkor nemcsak az emlékezet ébrentartását, hanem a vértanú boldoggá avatási folyamatának előbbrevitelét is szolgálja, ami jelenleg egyházmegyei szinten tart. Az emlékév lezárásáig (2007. december 15.) - az egyházi illetékesek szándéka és reménye szerint - sikerül összegyűjteni a tanúvallomásokat, amelyeket azután felterjesztenek Rómába.

A Bölcsesség könyvében olvassuk a következőt: "Fiatalon halt meg, mégis teljes életpályát futott be" (Bölcs 4,13). Igaz ez Brenner Jánosra is, aki nem élt hosszú életet, alig több mint két esztendeig volt pap, mégis teljes volt az élete, amit Istennek ajánlott, és ami a vértanú-sorsban teljesedett be.

Boldoggá avatása reményében a következő imát ajánlja a híveknek a szombathelyi püspökség: Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk: dicsőítsd meg őt egyházadban!

Hűséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted vállalt vértanú halála eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy megerősödjünk szent hitünkben, és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és szenvedést a Te Országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

(Az imameghallgatások kegyelmét a következő címre lehet közölni: Egyházmegyei Hatóság, 9701 Szombathely, Pf.: 41.)

-KL-

Részlet Brenner János naplójából

Sokan fuldokolnak e bűn-tengerárban, és egymást marva gyilkolja mindenki, akit ér. Rettentően sivár ez a kép. Egy bárka nyugodt merészséggel úszik e háborgó tengeren. Nem inog meg, nem fenyegeti az elsüllyedés veszélye, bár vadul hányja-veti az ördög, éles körmeivel tépdesi oldalát, vörös tűz nyelvével kajánul nyaldossa körül, undok mocskát köpi feléje és mégis csak látszólagos kárt okoz benne, a léleknek nem árthat. Mily borzasztó viszont ez a kép. És akkor, amikor ez a sátán hol alakoskodással, hol ravaszsággal, hol kajánul röhögő ördögi pofával, hol őrjöngő pokoli dühvel támad és tör az egyházra, akkor mi itt bent Krisztus nyugalmában élők marakodjunk és acsarkodjunk egymás ellen? Nem, ez hálátlanság lenne Krisztus jóságával szemben. Egymás kezét megfogva, testvérekként, hiszen Isten fiai vagyunk, egy akarattal kell inkább öszszefognunk, hogy harcoljunk a pokol támadásai ellen és mentsük a lelkeket! Ez a mi célunk, feladatunk, és ezt is akarjuk tenni! Krisztus életében kell és akarunk részesedni! A lelkeket meg kell mentenünk az egyház hajóján.

(1950. április 16., Fehérvasárnap)

Ünnepi megemlékezések

A vértanú testvére, Brenner József december 17-én vasárnap délelőtt 10 órakor Rábakethelyen szentmisét mutat be, amelyet a Kossuth Rádió élőben közvetít. Ugyanezen a napon Szombathelyen a Szent Kvirin szalézi templomban szentmisét mutat be Konkoly István nyugalmazott szombathelyi püspök, és ezen a helyen megkoszorúzzák Brenner János sírját. Az emlékév kapcsán az egyházmegye segédkönyvet ad ki "Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik" címmel, ápolva a vértanú emlékét, ajánlva a családoknak, hitoktatóknak, csoportvezetőknek.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu