"Felmutatni a közösség erejét"

Beszélgetés Feliks Netz lengyel íróval

Feliks Netz költő, író, műfordító és szerkesztő 1939-ben született. Szilézia tartomány központjában, Katowicében él. Halottak napján született című regénye 2005-ben magyarul is napvilágot látott. Elsőként fordította lengyelre és jelentette meg Márai Sándor műveit. Így hát természetes, hogy főként a magyar irodalomhoz való kötődéséről faggatjuk.

- Ezernél több német, orosz és magyar költeményt ültettem át lengyelre, közülük kiemelkedik Puskin klasszikusának, az Anyeginnek új fordítása. A magyar költészetből legutóbb Vörösmarty Mihály tucatnyi versét fordítottam. Gyorsan hozzáteszem, hogy csak jóval az egyetemi tanulmányok után, önerőből kezdtem el magyarul tanulni. Ami a prózát illeti, főként magyar szerzőktől fordítottam: Kosztolányi Dezső, Déry Tibor, Balázs Béla, Illés Endre műveit. És persze Márai Sándor regényeit. Rendelkezem bizonyos rálátással a magyar irodalomra, és bátran kijelenthetem: bármely ország hálát adhatna Istennek, ha olyan szerzői lennének, mint Jókai, Krúdy, Kosztolányi, Babits, Karinthy és Márai.

Miként találkozott Márai életművével?

- Márai Sándor nevét 1985-ben hallottam először, egy bukaresti magyar barátom lakásán. Újságíróként egy hetet töltöttem nála. Megkérdeztem, hogy véleménye szerint ki a legkitűnőbb kortárs magyar író. Habozás nélkül felelte: "Márai Sándor." A név akkor semmit sem mondott nekem. Egy év elteltével Budán, egy apró antikvárium kirakatából megvásároltam az egyik regényét. Olvasásakor minden porcikámmal éreztem, hogy a magyar nyelv különlegesen szép. Végérvényesen Márai rajongója lettem. Ébredéskor és elalvás előtt is tőle olvasok. A rendszerváltás óta négy művét fordítottam lengyelre: A gyertyák csonkig égnek, a Füveskönyv, a Vendégjáték Bolzanóban és a San Gennaro vére címűeket. Valamennyi a legrangosabb lengyel kiadó, a varsói székhelyű Czytelnik gondozásában jelent meg.

Milyen fogadtatásban részesültek e művek?

- Márai Lengyelországban merőben új, ismeretlen szerzőnek minősül, korábban soha egyetlen könyve nem látott napvilágot, a világháború előtt sem. Ennek ellenére A gyertyák csonkig égnek hétezer, a Füveskönyv ötezer példányban készült - és mindkettőnél utánnyomásra is szükség volt, ugyanis az első kiadás teljesen elfogyott. Egy kiváló filmrendező, Janusz Majewski pedig bejelentette, hogy játékfilmet készít A gyertyák csonkig égnek című regényből, a Lengyel Televízió számára. Tehát minden jó úton halad.

Mi teszi ilyen vonzóvá Márait?

- Írásművészetét a benne munkáló erkölcsi, üdvtörténeti üzenet teszi fontossá. Hívő lélek volt? Úgy vélem, hogy a hit kegyelme nélkül nem írhatta volna le kései Naplójában e sort: "Minden Istenben van. És mindenben Isten van." Számára a testi halál nem jelenti a véget.

Mit jelent a lengyeleknek a katolicizmus?

- A lengyel egyház a hazánkat jelentette abban a százhúsz esztendőben, amikor Lengyelország a három részre daraboltság miatt nem szerepelt a világ térképén. Ez különleges lelki köteléket jelent a hívek és a papság között, amelyet valószínűleg csak mi élhetünk át. Nem hiszem, hogy hasonló lelki helyzet lett volna Magyarországon, vagy például Spanyolországban. A templomban a lengyel mindig szabad ember maradt. A munkahelyen és az iskolában csak az orosz, a porosz vagy az osztrák uralkodó alattvalóinak minősültünk, de a templomban lengyelek lehettünk. Az egyház a nemzet egyetlen védőbástyája volt. Később, a náci megszállás éveiben a lengyel papság nem kötött alkut a hitleristákkal. Egyetlen kollaboráns papról sem hallottam! A sztálini diktatúra idején az volt a világos jelszó: "Nem engedünk!" Stefan Wyszynski bíboros internálása, a papok százainak letartóztatása sem tudta megtörni a lengyel egyház tartását.

Számomra, a nemzedékem számára az egyházhoz tartozás, a ministrálás egyenlő volt a szabadsággal. A szertartásokon használt latin nyelv pedig védőfalat emelt, amely elválasztott bennünket az újságok, a rádió és a munkahelyek elcsépelt hazugságaitól. A kommunizmus bukását követően megszűnt e nyilvánvaló politikai szerep, és az egyház lassan rálép a saját útjára, mind pontosabban kifejtve etikai és társadalmi tanítását.

A közel negyvenmillió lengyel polgár több mint kilencven százaléka hívő katolikus. Ez hatalmas tömeget jelent...

- A katolikus egyház szerte a világon, illetve a lengyel egyház nem ugyanaz. A különbség részben a hívek számából adódik. Az a katowicei templom, ahová rendszeresen járok, minden vasárnapi szentmisére zsúfolásig megtelik, a kinnrekedtek az utcán állnak. Nagyon sokan járulnak szentáldozáshoz. Ám e sokaságban nehezebb megélni az intimitást, az összetartozást. Amikor meglátogatom Angliában élő bátyámat, és vasárnap együtt megyünk szentmisére a helyi templomba, az a benyomásom támad, hogy egy őskeresztény gyülekezet zártkörű szertartásán veszek részt. A szentély apró, a hívek alig tucatnyian vannak, a pap mindenkit a keresztnevén szólít. Minden személyesebb. Amikor úrfelmutatás előtt a béke jelével köszöntjük egymást, egészen más érzéseim támadnak, mint Lengyelországban.

Mit hoz a jövő?

- Az ösztönöm azt súgja, hogy a lengyel egyház nem fog jelentősen megváltozni. Konzervatív, és nagyon jól tudja, hogy éppen ebben rejlik az ereje. A mai keresztényekre óriási hatással volt II. János Pál pápa, akiről senki sem állíthatja, hogy liberális felfogású lett volna. És mégis, e konzervatív lengyel pápa, ahogyan korábban senki más, felmutatta a világnak a közösség erejét. Úgy gondolom, hogy pápasága alatt a különféle vallású keresztények néhány lépéssel közelebb kerültek egymáshoz. Ez pedig hatalmas eredmény, ha meggondoljuk, hogy korábban inkább távolodtak egymástól.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu