Trendek és a misszió

Talán túl sokat nézelődöm a városban járva-kelve. A nézelődésnek ugyanis majdnem mindig bosszankodás a vége. Mostanában pedig gyakran bosszankodom. Talán nem kellene annyit nézelődnöm. Ilyenkor mindig önostorozás következik: miért nem hoztam magammal az aktuális könyvemet? Olvasnám, nem nézelődnék. Csakhogy: a könyvet a reggeli kapkodásban rendre otthon felejtem, nézelődni meg, mit csináljak, szeretek. Hetek óta ingerli a receptoraimat egy plakát, ott motoszkál a fejemben, nem tudom kiverni a gondolataim közül, csak zúg-zúg, és boszszant. A szöveg így szól: "A trendek mindig változnak, mi követjük őket."

Ha versenyt rendeznénk, ki tud nagyobbat hazudni, ez a mondat bármely választási kampánymondatot komoly eséllyel hívhatná ki. Elképzelem a trendeket mint önálló entitásokat, érző és gondolkodó lényeket, melyek jönnek-mennek a világban, nézelődnek az utcán, olvasgatják a buta feliratokat, és közben (talán éppen ezek hatására) változgatnak. Hol elvörösödnek, hol elkékülnek. Hol gömbölyödnek, hol sarkosodnak. Ilyenek ezek. Mi pedig - akik egyébként szintén jönnénk-mennénk, ha a trendek békén hagynának minket - mit tehetünk mást, szorosan ott lihegünk a nyomukban. Felpillantani sincs időnk, mert a sarkukba tapadva izzadunk, nehogy elveszítsük őket szem elől. Azok viszont, a nagy bűvészek, megpróbálnak lerázni bennünket. El-eltűnnek, alakot váltanak, taxiba ugranak. Hiába. Mi követjük őket, kerül, amibe kerül.

Szeptember 23-án valami olyasmi történik Budapest hat plébániáján, ami még talán sosem. Főpróba a 2007-es városmisszióra. Mi, katolikusok Krisztust hirdetjük az utcákon. A többi között éppen azért, hogy megpróbáljuk elmondani mindenkinek: ez a trend-plakát hazudik. Más-más szavakkal, más-más módon, de őszintén és embertől emberig próbáljuk átadni az üzenetet: a trendeket mi kreáljuk, aztán képtelenek vagyunk szabadulni tőlük. Arról próbálunk beszélni, hogy a ma emberét éppen a maga alkotta trendek tartják meg-megújuló fogságban. Szeretnénk rávenni mindenkit, hogy a tekintetét emelje feljebb a cipőmagasságnál. Szeretnénk együtt felpillantani, magasabbra, még magasabbra. És rádöbbenni, hogy a buta trendek csak addig léteznek, amíg fontosnak tartjuk őket. Ha pedig eltűnnek, kitisztul az ég, és marad, ami valóban fontos. "Reményt és jövőt adok nektek" (Jer 29,11) - mondjuk az arra járóknak, és a trendekbe zuhantaknak hozzátesszük még: "Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké." (Zsid 13,8) Nem változik. Mi pedig követjük őt. Őt, és senki mást. Ő pedig szeret minket. Trendektől, őrületektől, össznépi önsorsrontástól függetlenül. Sőt: mindazok ellenére. Ezért maradunk nála, ezért beszélünk róla, ezért hívunk másokat is. Mert lehet, hogy nála lenni nem divatos, de mégis maga a boldogság. Ezt próbáljuk elmondani szombaton: szeretetből, tapasztalatból - minden erőnkből.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu