Kérdések és válaszok az egyház hitéről (2.)

A kompendium jellegzetességei

A kompendium, vagyis a Kis katekizmus néven ismertté vált összefoglalás - amely magától értetődően szorosan összefügg a Katolikus Egyház Katekizmusával - valójában a II. vatikáni zsinat katekizmusa. Ennek számtalan jelét fedezhetjük fel a katekizmus tanulmányozása közben.

A kompendium a kétezer éves múlttal rendelkező katolikus hit tanúja akar lenni, biblikus és patrisztikus alapokra épít, figyelembe véve a keleti és nyugati hagyományokat, a különböző liturgiák és a szentek tanúságtételét, de ugyanakkor nem feledkezik meg a magisztérium megnyilatkozásairól, és főleg a II. vatikáni zsinatról.

Keresztény hitünk legfőbb forrása, a teológia legfőbb normája, az Isten szava. A korábbi katekizmusokhoz viszonyítva ebben a kompendiumban szembetűnőbb, hogy hitünk alapja az Isten igéje. A szövegekben konkrét idézetek formájában is lépten-nyomon találkozunk bibliai idézetekkel. Nem célunk itt arról képet adni, hogy a Szentírás könyveit milyen gyakorisággal és hangsúllyal építi bele megfogalmazásaiba az új katekizmus, de annyit megjegyzünk, hogy a legtöbbet idézett írásmű a János-evangélium. Egészen újszerű, hogy nemcsak utalásszerűen találkozunk a Szentírással, hanem a katekizmus egy-egy kérdés megválaszolásában kifejezetten is felhasználja szavait (például: 26, 37, 38, 41, 50).

Már a II. vatikáni zsinat is nagy gondot fordított arra, hogy a Szentírásra épülő kijelentéseit a szenthagyomány maradandó értékű gondolataival is megvilágítsa és igazolja. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg a Katolikus Egyház Katekizmusában. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a zsinat szellemisége alapján készült hittankönyv a katolikus hagyomány gazdagságának tudatos demonstrálása akart lenni. Gyakran idézi a KEK az egyetemes zsinatokat, pápai megnyilatkozásokat. Mivel a liturgia az egyház hagyományának fontos eleme, a katekizmus gazdagon idézi az egyetemes - tehát a keleti és nyugati - egyház liturgikus szövegeit és magyarázatait. Különösen is gyakran találkozunk a KEK-ben az egyházatyák, a kiváló egyháztanítók és írók gondolataival.

Ennek ellenére is meglepő, hogy egy kis katekizmusban patrisztikus idézetekkel és a szenthagyomány más dokumentumaival is találkozunk. A kompendium tizenhat keresztény írót, tanítót idéz. Ráadásul kiemelt, kék színű keretes formában, egy-egy kérdés megválaszolása után. A tizenhat szerzőből tizenegy az egyházatyák korához tartozik. Legtöbbet Szent Ágostonra hivatkozik (1, 29, 59, és 417. kérdés után). Meglepő, hogy Aquinói Szent Tamásnál csak két kiemelésre méltó gondolatot találtak a szerkesztők (324, 420). Érdemes megjegyeznünk néhány érdekes személyiséget, akinek egy-egy szép gondolatát kiemelten idézi a katekizmus. Keresztes Szent Jánost a kompendium nem lelki életi öszszefüggésben idézi, hanem a kinyilatkoztatás fogalmának tisztázására (9). Loyolai Szent Ignác egy szellemes gondolattal világítja meg, hogy mikor szabad esküdni (448). Egy-két esetben nem is a tanítás jelentősége a fontos, hanem annak tiszteletre méltó és tanúságtevő megnyilatkozása. Egyetlen példa: hogy "az imádkozás forrása a szeretet" gondolatával annyian foglalkoztak, a kompendium mégis az arsi plébánost, Vianney Szent Jánost idézi (558). Találkozunk a válaszokba beépített patrisztikus idézetekkel is (például 157, 237, 250, 377). A keleti és nyugati egyház liturgiájából vett idézetek megtalálhatók a 89., 110., 144. válaszok után, illetve az 50., 78. és 111. válaszba beépítve.

A kompendium a katolikus egyház huszonegy egyetemes zsinatából sok dokumentumot idéz. Érthető módon a tridenti (szentségtan) és a II. vatikáni zsinatra (ekkléziológia) hivatkozik legtöbbször a katekizmus. Bőségben idézi a katekizmus a különböző pápai megnyilatkozásokat. Az új katekizmus szövegének megformálásában megkülönböztetett hangsúlyt kapott a II. vatikáni zsinat, illetve a zsinati dokumentumokjellegzetes megfogalmazásai. Ezek közül a legkiemelkedőbb a Lumen gentium, mely az egyház misztériumát és küldetését világítja meg. Két példa állításunk igazolására:

A 152. kérdés így hangzik: Mit jelent az, hogy az egyház az üdvösség egyetemes szentsége? A régi katekizmusokban nem találkozhattunk ezzel a kérdéssel. Az egyház szentségi szemlélete, a szakramentális ekkléziológia a II. vatikáni zsinat gyümölcse, amely a patrisztikus hagyomány alapján úgy beszél az egyházról mint szentségről (LG 11, 9, 48b, 59). A válasz szinte szó szerint idézi a Lumen gentium 1. pontját: Azt jelenti, hogy az egész emberiségnek Istennel való megbékélésének és bensőséges egységének, illetve az egész emberi nem egységének jele és eszköze.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu