Próféták és kalandorok

Történelmi pillanat volt a nemzet lelki megújulásáért indított imaévben Salkaházi Sára testvér boldoggá avatása. Közel hatvankét év telt el az ő és védencei kivégzése óta. Alkalom volt ez számunkra a múlt fájó sebeinek gyógyítására. De ha belegondolunk: lehet, hogy élnek még az egykori gyilkosok - számukra is rendkívüli lehetőség volt, hogy tettükkel szembe nézzenek. Talán ott sírtak névtelenül a húszezres tömegben, vagy elbújtak, és a televízió képernyője előtt figyelték a pillanatot, amikor a bazilika főhomlokzatán, az új boldog derűs, mosolygós tekintete nézett le rájuk, akárcsak mindnyájunkra. A szertartás láttán, melyen az egyházi és társadalmi élet minden szelete képviselte magát, és ahol szót kapott a nyugalmazott főrabbi csakúgy, mint a kesergőt játszó cigányprímás, valóban úgy érezhettük, nemzetünk hétköznapjai igazi távlatot kaptak.

Mert távlat nélkül az egyéni ember, a család és a társadalom élete is ingoványba süllyed. A próféták és a kalandorok között pedig az a különbség, hogy míg egyik a többiek boldogulását szolgálja minden igyekezetével és képességével, addig a kalandor elvárja, hogy mindenki az ő kusza elképzeléseinek rendelje alá magát. Hol vannak a Szent Istvánok, a Hunyadiak, a Széchenyiek, akik vagyonukat és életüket is feláldozták nemzetünk boldogulásáért?

Nemzetünk nagyon nagy bajban van - írták körlevelükben püspökeink, akiket annak idején kellőképpen megszóltak e megállapításukért. Főpapjaink elsősorban lelki javak elvesztésére gondoltak, de az is nagy baj, amikor egy nemzet az arcát, a hitelét veszíti el idehaza és a világban. Mert azzal, hogy az éppen aktuális miniszterelnök elismerte, hogy négy év óta folyamatosan hazudtak - ő személyesen pedig egy hazugsággépezet élén áll másfél éve -, azzal nemcsak idehaza, de Európában és a világban is elveszítette a hitelét. Sajnos, nemcsak a magáét, de a mienket is, akiket hivatala lenne képviselni.

Hazudtunk este, hazudtunk reggel és éjjel - hallottuk a miniszterelnöki vallomást, amely távlatként még mindig csak annyit tudott elénk állítani, két héttel a jövő évi költségvetési törvény benyújtási határideje előtt, hogy szükség van a megszorító intézkedésekre. Hogy milyen jó kerekedik ebből családjaink, nemzetünk jövője szempontjából, azt még nem tudjuk. A vallomás azonban eszünkbe idézi 1956-ot, amikor ugyanez az önbírálat hangzott el.

A közelgő ötvenéves évforduló szintén egy történelmi pillanata lehet a nemzet lelki megújulásának és kiengesztelődésének, akárcsak Sára testvér boldoggá avatása volt. Olyan pillanat, amikor gyógyulnak a sebek, és távlatokat kap a nemzet. Ezért hétfő esti lapzártánkkor még csak remélni tudjuk, hogy a miniszterelnök képes lesz az elkövetkező napokban a tényekből levonni a megfelelő következtetést: ennek az országnak nem kalandorokra van szüksége! Remélni kell azt is, hogy amennyiben ő nem képes ezt a lépést megtenni, akkor azok fogják felelősségével szembesíteni, akik idehaza és szerte a világon komolyan veszik közéleti elkötelezettségüket és a fejlődéshez szükséges társadalmi békét.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu