|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat Ki a nagyobb? Évközi 25. vasárnap - Mk 9,29-36 Jézus nyilvános működése és tanítása során állandóan mozgásban van. Ez az út azonban nemcsak Jeruzsálembe, hanem a halálba is vezet. Az események (ki)menetelével Jézus tisztában van, a tanítványok azonban nem sejtenek semmit. A tanítványokat elbűvölte Jézus országos népszerűsége, amelyből - mint közvetlen tanítványainak - nekik is kijutott. Gondolatban tehát építgetik a jövőt, amelyben feláll a tanítványok hierarchiája is. Jézus azonban túllát a dicsőséges bevonuláson, és a halálára gondol. A tanítványok tudatában viszont fel sem merül Jézussal kapcsolatban a kereszthalál lehetősége. Nem azonos dolgokról beszélgetnek tehát Jézus és övéi. Ezért a két különböző gondolatmenetben két különböző értelemben merül fel az, hogy ki a nagyobb? Ki a nagyobb: akit a tömeg megéljenez, vagy akit keresztre küld? Ki a nagyobb: aki vezető szerepet tölt be a tanítványi körben, vagy aki jobban megérti a Mestert? Ki a nagyobb: Jézus népszerűségének vámszedője, vagy aki képes lesz majd követni őt - akár a halálba is? Feltehetően ez a kérdés, az előbb felsorolt értelemben nem vetődött fel a tanítványokban, már ezért is furcsa volt az a kijelentés: "Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája" (35. v.) Őszintén szólva a gyermekről szóló mondás sem nagyon illik bele a történetbe, jobban illenék oda, ahol a tanítványok elutasították a gyerekeket (10,13-16). Mindezek a sajátosságok azt mutatják, hogy egy szerkesztett történettel állunk szemben, melyben az evangélista összegyűjtötte a Jézus-mondásokat, és belefűzte őket a Galileából Jeruzsálembe tartó út keretébe. A gyermekekkel kapcsolatos szeretetteljes gesztus túlmutat a gyermek társadalmi szerepének átértelmezésén: inkább a kicsinyekkel és szegényekkel kapcsolatos bánásmódra hívja fel a figyelmet. Beda Venerabilis , a középkor nagy biblikus teológusa úgy gondolja, hogy a Tábor-hegyen Jézussal együtt lévő tanítványokat egyfajta dicsőség ragadta magával, és már ez vezette őket, nem pedig Jézus szolgálata. Kálvin azt hangsúlyozza, hogy ennek a három tanítványnak talán hamis elképzelése volt a mennyek országáról. Olyan szövegmagyarázók is akadtak, akik tudni vélték, hogy ezt a gyermeket, akit Jézus középre állított, Antióchiai Ignácnak hívták. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az ókorban a gyermek szót az értetlenség szinonímájaként is használták. Ezen szakasz kapcsán pedig az "ártatlan gyerek" képe - vagy más szóval a gyermeki ártatlanság tévképzete - honosodott meg a keresztény gondolkodásban. Arról is fontos beszélnünk, hogy a későbbi hivatalviselők, az apostolok részesülnek feddésben. Talán azért, hogy az evangélista felhívja kortársai figyelmét, az egyházi hivatalnak mindig szolgálatnak kell lennie. A "ki a nagyobb?" kérdése ismerősen hangzik versenyre épülő, karrierista világunkban. Sőt, a nagyságról alkotott elképzelések is átalakultak a mi világunkban. Az evangéliumi történetben csak a híres és hatalommal rendelkező ember képe kísérti meg a tanítványokat. A mai valóságban azonban már a pénzzel mindent megvenni képes ember nagysága mutatkozik (hamis) példaként a gyerekek előtt. Az emberi nagyságról alkotott kép gyökeresen átalakult tehát. Ma az erős és a pusztító ember a nagy. Victor Hugo, a XIX. század nagy francia írója szerint "a nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek". Emerson az amerikai álmot írja le a nagyság címszó alatt: "A nagyság a jövőre apellál." Móra Ferenc kívülről nézi a társadalmi nagyságot: "A nagyoknál ambíció, a kicsiknél nagyzási hóbort." Németh László a nagyságot a "reménytelenségben falhoz állított népek harcában" látja meg. Jézus egy kicsiny gyermekben is meglátja a nagyot. Sőt, még a bűnösben is: nemcsak felfedezi a lelki nagyság ígéretét, hanem meghalni is képes érte. Ne feledjük, Jézus a bűnösökért halt meg. Talán az a legnagyobb baj a világban, hogy már az apostolok is a saját nagyságukat akarták építeni, miközben Jézus óriási áldozatot hozott lelki nagyságuk érdekében. A lelki nagyság eszméjéről többet beszélünk és több prédikációt mondunk, mint amennyit teszünk érte. Jézus prédikációja egyszerű volt - a kereszt nem adott lehetőséget a hosszú prédikációra. Ő csak ennyit mondott: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." Benyik György
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|