Nem parancsokat oszt - életszemléletre tanít

Benyik György professzor a bibliai etikáról

Mózes törvénye - Krisztus törvénye címmel rendeztek a közelmúltban biblikus konferenciát Szegeden. Szentírás vasárnapján a Biblia valláserkölcsi tanításáról, az Ó- és Újszövetség kapcsolatáról kérdeztük Benyik György biblikus professzort, a konferencia szervezőjét.

Milyen megfontolások vezérelték a téma kiválasztásakor?

- Hazánkban és általában a világban ijesztő etikai zűrzavar tapasztalható, méghozzá olyan mértékű, amely életminőségünk romlásához vezet.

Ha jól tudom, az USA-ban a legfelsőbb bíróságon kiemelt helyen szerepel a tízparancsolat, amely a polgári törvényhozás számára is lex fundamentalisnak, vagyis alaptörvénynek számít. A liberális jogászok és újságírók azonban arra törekednek, hogy ehelyett az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatát tegyék meg minden jogrend alapjává. Ez a dokumentum nem fogalmaz meg kötelességeket, és egy követelődző embertípus ideálképét rajzolja fel. A modern gondolkodók és pszichológusok hovatovább a bűn fogalmát is száműzik a világból, és úgy tűnik, hogy csak az egyházak és vallási csoportok fogalmaznak meg etikai kötelességeket az emberek számára.

A tízparancsolatra való emlékezés igen fontos szerepet játszik a zsidóságban és a keresztény egyházban is, ébren tartja az egyénben és a társadalomban az etikai folytonosság követelményét. A tízparancsolatot azonban sokan úgy értelmezik, mint keresztény eredetű tanítást, a kisegyházakban pedig a tízparancsolat fundamentalista értelmezésével találkozhatunk. Kevesen tudják, hogy a tíz parancs kétféle változatban is megtalálható a Bibliában (Kiv 20,1-19 és MTörv 5), a keresztény hittankönyvekben olvasható szöveg pedig nem a Biblia szövege, hanem a két bibliai verzió katolikus adaptációja. A zsidó etikában (és oktatásban) a tízparancsolat alaptörvény, a középkori keresztény morális oktatás viszont erényelvű volt, amely inkább a görög-hellén szemlélet hatása alatt állt, és az etika könyvekben háttérbe szorult a tízparancsolat.

Amikor zűrzavarról beszél, mit ért a tízparancsolat és a keresztény tanítás összemosásán, illetve a fundamentális értelmezésen?

- Nem csupán azt, hogy nem teszünk különbséget a tíz parancs kétféle szövege között, és elfelejtjük, hogy az nem Jézustól, hanem Mózestől származik. Jézus egész tanítása ugyanis nem parancselvű. Ő azon fáradozik, hogy a külsődleges jogi parancsrendszert belsővé tegye, és etikai értékrendszerként az ember lelkébe - mint valamiféle spirituális kódot - beépítse. Másrészt, ellentétben a tízparancsolattal, Jézus nem ennek a világnak az alaptörvényét akarta megfogalmazni nyilvános működése során, hanem az örök életre vezető tanításokat akart adni követőinek. Később azonban már szüksége volt az e világban is eligazító tanításra a keresztény közösség tagjainak, ezért a késői apostoli levelekben felerősödött a parancselvű keresztény morális tanítás, és kevésbé hangoztatták Jézus eszkatológikus (a végidőre vonatkozó) tanítását.

Mi tehát a helyes szemlélet, ha a szóban forgó ó- és újszövetségi részek kapcsolatát nézzük?

- Világosan kell látnunk, hogy a tízparancsolatnak más a szociális, vallási háttere, mint Jézus igehirdetésének és az őskeresztény tanításnak. Történetileg szemlélve: az előbbi a különböző szemita törzsi hagyományok jogszemléletét akarta egyesíteni egy alapvetően politeista társadalomban. Mózes a zsidó monoteizmus mellé - mint istentiszteleti formulát -, a szövetségkötési okmány részévé tette a morális előírások megtartását. Számunkra nyilvánvaló, hogy a kultikus rituálé megtartása nem elegendő, szükséges, hogy a hívő ember értékes életével is dicsőítse az Istent. Ez a szemlélet az ókorban a zsidóság vallási újdonsága volt, és a kezdeményezés Mózesre vezethető vissza, de fokozatosan továbbfejlesztették a zsidóság történetében.

Jézus és az újszövetségi szerzők örökölték ezt a gondolkodást, de a zsidó-keresztény közösségekben tovább kellett fejleszteniük, és Jézus eszkatológikus tanítása alapján igyekezték ezt elszakítani az időközben kialakult farizeusi "legalista szemlélettől". A pogány keresztény közösségekben pedig meg kellett magyarázniuk és védeniük azt, hogy miért van szükség egyénnek és közösségnek az egységes és folyamatos etikai magatartásra.

"Isten országának törvényét" olvashatjuk a hegyi beszédben. Hogyan értelmezzük a paradoxonokat is tartalmazó boldog-mondásokat?

- Jézus az Isten országa törvényében az örökké megmaradó legértékesebb boldogságról beszélt, amely nem független az ember belsőleg elfogadott etikai szemléletétől. Jézus a nyolc boldogság paradoxonjain keresztül bemutatja az örök élet reményébe vetett hívő magatartást, és az e világban élő, de az örök életre tekintő hívő számára ad útmutatást (Mt 5,3-12). Ezek a mondások nem jogi szövegek, nem is erkölcsi utasítások, hanem prófétai beszédmódban megfogalmazott felhívások. Legjobban akkor értjük meg műfajukat, funkciójukat (és persze üzenetüket), ha felidézzük a gazdag ifjú történetét (Mt 19,16-22). Ebben az ifjú megtartotta a tízparancsolatot, ezért Jézus őt megszereti, de amikor a követésére hívja, vagyis egy tökéletesebb utat akar neki mutatni, a "legalista szemlélethez" szokott ifjú számára ez a hívás túl merész, és túl sokat követel - a gazdag ifjú a spirituális irányítást már nem értette meg. A boldogság-mondások tehát nem szüntették meg a tízparancsolatot, hanem továbbfejlesztették: mélyíteni akarták a hallgatóság etikai motivációját.

Biblikus teológusként Ön hogyan vélekedik a Szentírásnak a mai kor emberének mindennapjaiban betöltött, illetve betöltendő szerepéről?

- A mai ember azonnal hasznosítható információkat keres. Ezért sokan elavult, nehézkes írásnak tartják a Bibliát. Néha még egyházi személyek is - lelkük mélyén - előnyben részesítik a Bibliával szemben a pontos leírásokat tartalmazó morális kézikönyveket. A katolikus hívek körében a Biblia olvasása még mindig nem kielégítő mértékű. Az elmúlt évben végzett vatikáni felmérés szerint a római katolikusok tíz százaléka hallgatja a Bibliát vasárnaponként a misében, és csak egy százaléka olvassa rendszeresen otthon is, lelki olvasmányként.

A Biblia nem csupán parancsokat ad, hanem életszemléletet tanít. Aki csak a parancsok kiolvasásáig jutott a Biblia olvasásában, az még az Ószövetséget sem értette meg. Csak a folyamatos olvasás révén vagy az átélt életkrízisek következtében születik meg az olvasóban egy átfogó életszemlélet utáni vágy. A vallásos és etikailag következetes életszemléletnek a megtanulása, fontosságának belátása rendszeres olvasás, elmélkedés nélkül lehetetlen. Az ókorban és a középkori keresztény egyházban is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az ilyen életszemlélet megtanulásának, mint manapság. Azt gondolták - nagyon helyesen -, hogy a világot az ember alakítja, mégpedig a szíve vágya szerint. Tehát az emberszív vágyai között kell rendet tenni, hogy rend legyen a világban. A zsoltárokban megszólaló ember minden élethelyzetét Istenben bízó emberként élte meg. Mivel a Biblia természettudományos szemlélete nem felel meg a mai kornak, sokan úgy gondolják, hogy szövege etikai-spirituális vonatkozásban is elavultnak tekintendő, ami fájdalmas, és láthatóan súlyos következményekkel járó tévedés. Amikor a Bibliát olvassuk, nem gyerekkönyvet lapozgatunk, hanem gondolkodó felnőtteknek szóló könyvet, amelyben konfliktusokat átélt, érett emberek számára található jól hasznosítható bölcsesség - életige. A Biblia olvasása nem olcsó és könnyű szórakozás, hanem - ha nyitott, tanulékony szívvel tesszük - a megszentelődés és a világ jobbításának útja.

Körössy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu