A pápa látogatása szülőföldjén (2.)

Újra hirdetni az örök igazságokat

A Szentatya németországi lelkipásztori útjának harmadik napján, szeptember 11-én Altöttinget kereste fel. Beszédében Mária szerepéről elmélkedett az egyház életében és az üdvtörténetben. "Hagyjuk, hogy Mária, a kegyelmek altöttingi anyja vezessen bennünket Jézus ťórájaŤ felé. Mária révén folytatunk párbeszédet az Úrral, megtanulva, hogyan fogadjuk be őt magunkba még jobban" - mondotta homíliája végén a pápa.

Az altöttingi szentmisén a hívek könyörgései során megemlékeztek a New York-i terrorista merénylet ötödik évfordulójáról, és imádkoztak a világ békéjéért.

A délután folyamán XVI. Benedek pápa rövid imádságra még betért a kapucinus Szent Konrád testvér templomba. A Szent Anna-bazilikában szerzetesekkel és papnövendékekkel találkozott, velük imádkozta el a vesperást, majd helikopterrel szülőfaluja, Marktl am Inn felé indult tovább. Benedek pápa elbeszélgetett az emberekkel, majd szülőháza előtt elhaladva a Szent Oszvald-templomba ment, ahol születése napján, 1927. április 16-án megkeresztelték. Erre a látogatásra elkísérte a pápát három évvel idősebb fivére, Georg Ratzinger, aki ugyancsak pap.

A Szentatya látogatásának negyedik állomása Regensburg volt. A 12-én bemutatott szabadtéri misén a pápa feltette a kérdést: miben is hiszünk, és mit jelent hinni? A keresztény hitvallás nem egy elmélet összegzése, hanem a keresztség eseményében gyökerezik, amely nem más, mint Isten és ember találkozása. Jézus Krisztus testvéreivé fogad bennünket, és Isten családjának gyermekeivé válunk. Tehát aki hisz, soha nincs egyedül. Isten felénk jön, mi is induljunk el Isten és egymás felé. Soha ne hagyjunk magára senkit sem Isten gyermekei közül.

A pápa ezután arra tért ki, hogy a felvilágosodás korától kezdve a tudomány egy része nagy erővel törekszik a világnak egy olyan értelmezésére, amelyben Isten feleslegessé válik. De minden alkalommal, amikor úgy tűnik, hogy már majdnem sikerül ezt bebizonyítani, ismét kiderül, hogy Isten nélkül az emberre vonatkozó számítások nem voltak pontosak, mint ahogy nem voltak azok a világra, a világegyetemre vonatkozó számítások sem. Nekünk nem kell elrejtőznünk hitünkkel, nem kell attól tartanunk, hogy zsákutcába kerülünk. Örülünk, hogy ismerhetjük Istent. A hit nem félelmet akar belénk önteni, hanem rá akar ébreszteni felelősségünkre. Nem herdálhatjuk el életünket, nem élhetünk vele vissza, nem tarthatjuk meg pusztán magunk számára. Az igazságtalansággal szemben nem maradhatunk közönyösek. Fel kell ismernünk történelmi küldetésünket, és felelősen kell törődnünk üdvösségünkkel és a világ üdvösségével.

A pápa regensburgi szentmiséje közben egy fiatalember, vállán vatikáni zászlóval futni kezdett a dísztribün felől az oltár irányába. A biztonsági szolgálat az oltár alsó lépcsőjénél állta útját.

A regensburgi egyetemen a pápa a tudományos élet képviselőivel találkozott. Hozzájuk szólva a világból Istent kirekeszteni törekvő racionalizmustól éppúgy óva intett, mint az erőszakos hittérítéstől, mivel ez ellentétben áll Isten és a lélek természetével. Hit és értelem kapcsolatáról beszélt a pápa, emlékeztetve arra, hogy a harmadik évezred elején a nyugati világban elterjedt vélemény, miszerint csak a matematikai és empirikus bizonyosság teszi lehetővé, hogy tudományosságról beszéljünk. Ez a módszer azonban kizárja az Istenről való elmélkedést, mivel a témát tudománytalannak állítja be. Ez magát az embert rövidíti meg, mivel ezáltal a vallás és az etika körébe tartozó, kifejezetten emberi kérdések nem kapnak helyet a tudomány területén, és a személyes szférába kerülnek. Ezáltal az ethosz és a vallás veszítenek közösségformáló erejükből. Az ész, amely süket az isteni meghallására és a vallást a szubkultúra területére szorítja vissza, képtelen arra, hogy párbeszédet folytasson a kultúrákkal - mondta a Szentatya. Csak akkor sikerül ez a vállalkozásunk, ha a hit és az ész - ismét és újszerűen - megtalálják egységüket. Olyan találkozásról van szó, amely Európát megteremtette, és amely továbbra is Európa alapja marad - hangsúlyozta XVI. Benedek pápa.

A székesegyházban ortodox és protestáns egyházi vezetőkkel mondott esti imát a Szentatya, beszédében hálát adott az ökumenizmus terén eddig elért eredményekért, és kifejezte reményét, hogy a keresztények egységéért folytatott párbeszéd további eredményekhez vezet.

A pápa az eredmények között külön kiemelte a megigazulás tanáról szóló közös nyilatkozatot, amelyet 1999-ben írt alá az evangélikus és a katolikus egyház. Emlékeztetett arra, hogy a megigazulás tanával kapcsolatban megfogalmazott közös álláspont igen fontos, és mind ez ideig nem teljesített kötelezettséget is ró a keresztényekre. A megigazulás tana, vagyis a bűnbocsánat kérdése nagyon fontos teológiai téma, de a hívek életében, a gyakorlatban alig van jelen.

Johannes Friedrich bajor evangélikus püspök beszédében annak a véleményének adott hangot, hogy az ökumenikus párbeszédnek elsősorban a bennünk áradó, Isten által belénk táplált szeretetből kell fakadnia. A feleknek nem a félelemtől áthatott önazonosság megvédésére kell törekedniük. Hozzátette: a szeretet nem igazi szeretet, ha nem az egységre törekszik, és akkor sem, ha nem ad teret a sokféleségnek és a különbözőségnek.

A pápa bajorországi apostoli útjának legmeghittebb, az emlékeknek és a személyes érzéseknek szentelt napja volt szeptember 13-a. XVI. Benedek Regensburgban a délelőtt folyamán megáldotta a város Alte Kapelle nevű bazilikájának új orgonáját. Beszédében a szent liturgiáról szólt, amelyben a zene és a szavak egységet alkotnak. A liturgián keresztül minél jobban átadjuk magunkat a Krisztusban való átalakulásnak, annál inkább képesek leszünk a világot átformálni Krisztus jóságát, könyörületét és mások iránti szeretetét sugározva.

Ezt követően a pápa bátyja, Georg Ratzinger regensburgi házába látogatott, ahol meghitt családi környezetben együtt ebédeltek. A délutáni pihenő után kettesben, kíséret nélkül ellátogattak a ziegetsdorfi temetőbe szüleik és nővérük sírjához, s a temető kápolnájában visszavonultan imádkoztak. Este pentlingi otthonukban vacsoráztak, ahol Joseph Ratzinger regensburgi egyetemi professzor korában lakott.

A Szentatya szeptember 14-én délelőtt a freisingi székesegyházban találkozott a münchen-freisingi főegyházmegye papjaival és diakónusaival. A papokat hassa át a kegyelem erejébe vetett bizalom - hangsúlyozta. A hivatásébresztő lelkipásztori szolgálat nem korlátozódhat az imára, hanem szükség van az aratás Urával való bensőséges szeretetközösségre, hogy más munkásokat is be lehessen vonni az Isten országáért végzett munkába. Nem a számok és a hatékonyság logikáját kell követni, hanem az ingyenesség és az ajándék logikáját, az elhullott magét, amely éppen akkor hoz gyümölcsöt, ha előbb elhal a földben. A mai, növekvő paphiány idején, minden felelősségteljes lelkipásztornak fel kell tennie a kérdést, hogyan lehet megőrizni a belső, lelki egységet, a papi szolgálat olykor kimerítő ténykedése mellett. A lelkipásztori tevékenység hatékonysága végeredményben az imától függ, egyébként a szolgálat üres tevékenységgé válik.

XVI. Benedek pápa szeptember 14-én délután visszatért Rómába. Németországi látogatása negyedik külföldi lelkipásztori útja volt. Útjának célját így foglalta össze: "Azért jöttem Németországba, hogy újra hirdessem honfitársaimnak az evangélium örök igazságait, és megerősítsem a hívőket Krisztus, Isten Fia követésében." Megemlékezett arról is, hogy éppen szeptember 14-ére esik II. János Pál pápa Laborem exercens kezdetű enciklikája megjelenésének 25. évfordulója, amelynek konkrét megvalósítása jó hatással lehet Németország jelenlegi szociális helyzetére is. (VR/KNA)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu