Uj Ember

2006.07.30
LXII. évf. 31. (3024.)

Megjelent
az Új Ember
2007-es évkönyve!

Főoldal
Címlap
Voronyezs angyala
Zarándoklat a Don-kanyarban
Hadüzenet a hazugságnak
Európa és hazánk jövőjéről - a tusnádfürdői szabadegyetemen
Szorgalmazni a párbeszédet
A szabadság kísértése
Lelkiség
Közös asztalnál...
Szentírás-magyarázat
Szeretni vagy elviselni?
Homíliavázlat
Életünk alapja
LITURGIA
A hét szentjei
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Az én Budapestem...
Lépjünk fel együtt a rendetlen, piszkos egyhangúság ellen!
Templomsors Budapesten
Kié a világörökség?
Nem érvényesül a parlamenti kontroll
"Miért, lesz megszorító csomag?"
Ennyit ér a miniszterelnök szava...
Elsőként oktatnak természetjogot Magyarországon...
"Kiválósági hely" lett a katolikus egyetem jogbölcseleti intézete
Élő egyház
"Csak azt tettem, ami a kötelességem volt"
Jancsó Imre gyémántmiséje Hatvanban
Egyház és ökológia
Környezeti nevelési továbbképzés ifjúsági vezetők részére
Van, aki egy szál fuvolával érkezett
Dévai és szovátai gyerekek tábora Marcaliban
A karitász Libanonban
Élő egyház
Az egyház etikai tanítása és a világ kihívásai
A kelta keresztek üzenete
Írországban találkoztak a katolikus sajtósok
Fórum
Világbíró - Szentkirályon
ÁLMODIK A MÚLT
Búcsú Doromby Károlytól
"Égi vendég" - Magyarországról
A győri kegykép másolata Lyonban
Az Olvasó írja
Egy évtized a miskolci Szent Erzsébet Szeretetotthonban
Az együttérzés gyümölcse
A ciszterci nővérek segítsége a kistermelőknek
Fórum
"Ez is egy biztató jel..."
Az új ferences rendtartományról
A reménytől el ne szakadj!
Lelkisegély-szolgálat a dél-pesti kórházban
A Lélek az, ami éltet!
Ministránszarándoklat Rómában
Fórum
Hívom és küldöm a családokat
2006 augusztusában
Fiatalon megszakadó életfák?
Parlamenti szakmai tanácskozás a művi meddővé tételről
Tábor az életért
Kismamák otthonává alakítják a konyár-sóstói kastélyt
Ifjúság
Szólj hozzá!
"Evangéliumi időket élünk"
Egerszalóki ifjúsági találkozó - közösség és tanúságtétel
Játszótéri zenebona
Programok:
REJTVÉNY
LÓUGRÁSBAN
Kultúra
A romantikus
Százötven éve hunyt el Robert Schumann
Hegedűablak
Egyedül maradt a világegyetemben...
Bertók Lajos színművész emlékére
A bekezdés
Noteszlap
Nyári tárca
Paletta
Fórum
Sodorvonalban
Kalandozás a Loire folyón
Mozaik
Szent Ignác fogadalma Montserratban
Csillaggyümölcs

 

Noteszlap

A bekezdés

Mi a bekezdés? Első jelentéséről (most csak erre van szükségem) a Magyar Értelmező Kéziszótár így tájékoztat: "Valamely szöveg írásában az új gondolatcsoportnak új sorban és beljebb való kezdése."

Nos, a legutóbbi Ünnepi Könyvhéten látott napvilágot egy kötet; nem regény, tehát nem egy alkalmi Proust-epigon keze munkája; de benne az első bekezdés azonmód három nyomtatott oldal! Oldalanként harmincnégy sor (megszámoltam), összesen százkét sor.

Egyetlenegy gondolatsor, gondolatcsoport volna? Nem hiszem. Föl lehetne osztani emberszabású bekezdésekre. A szerző vajon miért ragaszkodott ahhoz, hogy százkét sort ír le - egy lélegzetvételre? Ilyen jó a szuflája - ironizálhatna, aki ilyesmiket szokott mondani.

Egymagában álló túlzás ez a három oldal?

Nem. Hamarosan ráakadtam egy négyoldalas (százharminchat sor), egy ötoldalas (százhetven sor) bekezdésre.

Egyre odaadóbban csodálom az alkotó légzéstechnikáját. És egyre inkább jótékony elfoglaltságot ad, hogy a négy oldalt is, az öt oldalt is a magam olvasási ritmusa szerint osszam föl megfelelő bekezdésekre.

- Jelenthetem: sikerült!

De miért nem végezte el ugyanezt ugyanígy a könyv írója? Miért ragaszkodik konokul valamihez, amire - vallom, állítom - semmi szüksége. A maga dolgát nehezítette így. Na meg az olvasóét. Megéri?

Edzésül, hogy könnyebben befogadhassam az óriásitiszben (!) leledző szövegegységeket, no meg pihenésül, magam mulatságára Tersánszky Józsi Jenő rövid és még rövidebb Kakuk Marci-bekezdéseit olvasom. A maiak közül pedig Bächer Iván kisprózáit, amelyek hasonló terjedelmükkel juttatják eszembe a klasszikus mestert.

Gyönyörű felüdülésem pedig a Napraforgónak, Krúdy Gyula próza-csodájának egyik legrövidebb bekezdése, s egyúttal - szerintem - a legszebb magyar hasonlat: Alkonyodott, mint a fáradt szív.

Majd keresni kezdem, de nem akadok rá, holott leginkább illik ide. És szinte betűszám akkora, mint az előbbi. Íme: Az író udvariassága a bekezdés. Lehet, hogy Kosztolányi Dezső írta?

Dalos László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu