A hét szentjei

Július 31.

Loyolai Szent Ignác áldozópap

A spanyolországi Loyolában született 1491-ben. A királyi udvarban élt, katonáskodott. Egy csatában megsebesülve, hosszabb ideig tartott gyógyulása. Abban a házban, ahol lakott, nem tudtak más olvasmányt adni, mint Krisztusról és a szentekről szóló könyveket. Ekkor ismerte fel igazi küldetését, és tette fel a kérdést magának: mi történne, ha őket követném? 1521-ben megtért, majd 1537-ben befejezte teológiai tanulmányait. Itt vette maga mellé társait, akikkel Rómában megalapította a Jézus Társaságát. Kiváló munkát végzett az egyház megújulásában, és azóta is az egyház legjelentősebb rendje az egyetemes és a magyar egyház életében egyaránt, akár az oktatás, a hittérítés vagy a lelkipásztori élet különböző területein. 1556-ban halt meg Rómában.

Augusztus 2.

Vercelli Szent Özséb püspök

Szardínia szigetén született a IV. század elején. 345-től Vercelli első püspöke. Hitéhez való hűségéért száműzetésbe is került. Híreket kapva otthoni híveitől, így írt nekik: Hiszen csupa örömet jelent számomra mindaz, amiről olvasok: a szilárd hithűség, az őszinte szeretet és annak sokféle gyümölcse. Ezeket mind úgy átélem, mintha csak köztetek lennék, és nem száműzetésben. Hazájába visszatérve, az ariánusok ellen küzdött. Vercelliben halt meg 371-ben.

Eymard Szent Péter Julián áldozópap

1811-ben született a franciaországi La Mure-ben. Hosszas küzdelmek és áldozatok után húszéves korában léphetett a grenoble-i szemináriumba. 1834-ben szentelték pappá. Néhány éves szolgálat után a maristák közé lépett. Megalapította az Oltáriszentségről nevezett Papok Kongregációját, akiknek fő tevékenysége az Oltáriszentség tisztelete, és ilyen tevékenységre való mozgalmak szervezése volt. Vianney Szent János is segítette és támogatta. 1868-ban halt meg. 1962-ben került sor szentté avatására.

Augusztus 4.

Vianney Szent János Mária áldozópap

Lyon mellett született 1786-ban, a francia forradalom idején nőtt fel. 1815-ben szentelték pappá. Ars plébánosa lett, ahol önmegtagadó és áldozatos életével megváltoztatta a falu életét. Számosan hallgatták prédikációit és keresték fel a gyóntatószékben. Az imádság jelentőségéről így tanított: "Valahányszor eljövünk a templomba, és nem tudjuk, hogy mit is tegyünk itt, vagy mit kérjünk. Vannak, akik a Jóistenhez így szólnak: Csak egy-két szavam lenne hozzád, és máris továbbmegyek. Az imádság kitágítja szíveteket." 1859-ben költözött az örök hazába.

Augusztus 6.

Urunk színeváltozása

Nagyböjt második vasárnapján ez az esemény beletartozik a húsvéti készületbe. Ma azonban az egyház önfeledten ünnepli ezt a csodálatos titkot, amelyben Urunk istenségét ragyogtatja fel előttünk. Erről olvasunk Péter apostol levelében (2Pét 1,16-19), és a liturgikus évnek megfelelően a három szinoptikus evangélistánál. Keleten már a VII. században ünnepelték, nyugaton azonban csak a XII-XIV. században terjedt el. III. Kallixtusz pápa 1457-ben a törökök feletti nándorfehérvári győzelem emlékére hálából az egész egyetemes egyházra kiterjesztette. Nálunk egy ideig a kötelező ünnepek közé tartozott, de a XVII. századi jegyzékben már nem szerepelt. A keresztény életünkben való jelentősége a prefációjában hangzik el, amelynek Nagy Szent Leó pápa egyik beszéde képezi az alapját: "Önmagában, mint az egyház fejében mutassa meg a dicsőségnek azt a fényét, amely majd egyszer beragyogja az egyház egész testét."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu