|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
"Csak azt tettem, ami a kötelességem volt" Jancsó Imre gyémántmiséje Hatvanban A hatvani Szent Adalbert-templom zsúfolásig megtelt július 2-án, amikor a sokak által ismert és tisztelt Jancsó Imre tartotta gyémántmiséjét. A több száz hívő együtt adott hálát az ünnepelttel mozgalmas papi életéért. Hosszú munkássága során Jancsó Imre szolgált Kecskeméten, a Dunántúlon, Taksonyban, Püspökhatvanban, Hatvanban és most Ágasegyházán és Ballószögön. Munkakedve ma sem hagyja el. Pedig nem volt könnyű élete, azután sem, hogy kiszabadult a börtönből. De megtanulta, hogy az egyenes út az igazi, amelyet boldogan, szeretettel jár mind a mai napig. A ráosztott keresztet bátran vállalta, hirdette Krisztus evangéliumát, nemcsak szavával, hanem egész életével és szíve minden szeretetével. Fiatalon jezsuita lett, életét végigkísérte a Szent Ignác-i gondolat, csak az Istennek való tökéletes odaadásnak van értelme. Papként kimenni a világba nem volt könnyű hatvan évvel ezelőtt, 1946-ban sem. Imre atya töretlen optimizmussal és erős hittel szolgálta egyházát még a börtönben is. Elveiből nem engedett akkor sem, amikor eltiltották a papi működéstől, amikor félreállították, üldözték. Elismerést, kitüntetést sosem kapott, de élete nyolcvanhét éve alatt vagyont gyűjtött - emberségből. A szentmise elején Koza József hatvani prépost-plébános köszöntötte az ünnepeltet, a végén pedig Köles József, az egyházközség világi elnöke köszönte meg a Hatvanban eltöltött tizenhat évi szolgálatát. Lukács András turai plébános, a kerület esperese a környék papjai nevében köszöntötte Jancsó atyát, és megköszönte szolgálatát, amelyet a kórházi betegek ellátása érdekében végzett. Kedves gesztusként ma már felnőtt egykori ministránsai álltak Imre atya mellett a gyémántmisés oltárnál. Fölkent engem az Isten Szentlélekkel és erővel, hogy körüljárjak jót cselekedvén. Ez az Apostolok cselekedeteiből vett mondat volt olvasható Jancsó atya újmisés szentképén, és most, a gyémántmisén is ezt fejtegette prédikációjában, papi hivatásának nehézségeiről, örömeiről, fájdalmairól és szépségeiről szólva. A dicséreteket szerényen fogadva úgy fogalmazott: "Csak azt tettem, ami a kötelességem volt." Sinkovics Erika
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|