"Evangéliumi időket élünk"

Egerszalóki ifjúsági találkozó - közösség és tanúságtétel

A múlt héten zajlott egerszalóki ifjúsági találkozó a megújulásról szólt, közéleti személyiségek - Balczó András, Pindroch Csaba, Süveges Gergő - beszéltek életükről, küzdelmeikről, és a keresztényi létről a mai világban. Riportunk a helyszínen készült.

Sátorrengeteg. Égető hőség. Istent dicsőítő, az igét szomjasan magába szívó színes csapat. Ilyen körülmények élhettek az ószövetségben a pusztai vándorlás idején, és hasonlatos ez az újszövetségben ahhoz a környezethez, amelyet Jézus ismert és járt tanítványaival. "Az évezredek nem számítanak, ami volt, újra van" - írja le helyzetünk párhuzamosságát és kapcsolatát a kinyilatkoztatás korával az egyik csoportos beszélgetést vezető fiatal. Régebben a kis falusi és városi közösségekben rendezett passiójátékokban a nézőközönség mintegy tanúja lehetett, egy kicsit megtapasztalhatta Krisztus szenvedésének és feltámadásának történetét. Itt, a lelkigyakorlaton, a pusztában, a hegyoldalban, a tavon, éjszaka egy sátorban a földön aludva, napközben a verőfényben sütkérezve magunkba szívva a szót, az igét egy Isten ismeretére éhes közösségben az ittlévők óhatatlanul érzik a hasonlóságot a Szentírás eseményeinek korában levő körülményekhez.

Az élő, együtt lélegző és mozduló valódi közösség ereje révén közelebb érezhetik magukat a fiatalok az Úrhoz, talán közelebb, mint azok, akik kőépületekben élnek és hitüket, vallásukat készpénznek veszik, rutinból gyakorolják. Aki tehát meg akar újulni hitében, cselekedhet úgy, mint a lelkigyakorlatra zarándoklók, és bizakodhat... Balczó András fogalmazott így egerszalóki előadásában: "Ha eléggé ijedten, eléggé elkeseredetten keres valaki valamit, akkor az megtalálja."

Nem ez az egyetlen Szentírás-beli párhuzam, amely végigvonul, illetve meghatározza ezt a néhány napot. Amikor már alábbhagyott a forróság, az egész táborozó közösség (a szervezőkkel, rendezőkkel, tudósítókkal együtt közel kétezer lélek) fölkerekedett és kigyalogolt a település határában lévő tóhoz, ahol mindenki letelepedett a vízpartra, és Kerényi Lajos atya, az összejövetel szervezője és lelki vezetője egy csónakba telepedve szólt hozzánk. Az atya többször is felhívta a jelenlevők figyelmét: "Megkísérlek most úgy szólni hozzátok, mint annak idején Jézus a tavon: evangéliumi időket élünk."

Nemhiába választották az idei találkozó jelmondatául: "Újuljatok meg lélekben!" (Ef 4,23). Megújulni nem azt jelenti, hogy a "múltat végképp eltörölni", éppen ellenkezőleg, visszanyúlni, újraélni és újra megélhetővé, újra élménnyé tenni hitünket. Élménnyé, lázadássá, forradalommá, ahogy azt a Szentírás szereplői is megélhették.

Többen a meghívott előadók közül két lábbal a földön álló és szilárd hitük mellett világi, közéleti szereplők is. Életpályájukat, harcaikat, nehézségeiket és eredményeiket, könnyeiket és mosolyukat szemlélve, tanúságtételüket hallgatva magunk is a világot megújító, a világban élő katolikusokká válhatunk. Talán ez lehetett Kerényi Lajos atya célja, amikor Süveges Gergő tévébemondót, Pindroch Csabát, a Vígszínház színművészét (a Valami Amerika és a Kontroll című film szereplőjét), valamint Balczó András öttusázót, a Nemzet Sportolóját meghívta. Az ő tanúságtételüknél hasznosabb lelki, szellemi és gyakorlati "útravalót" keresve sem találhattunk volna. Érdekes egybeesés, hogy a meghívottak közül ketten, Pindroch Csaba és Balczó András is beépítettek az életükből vett példákkal teleszőtt előadásukba egy Adytól vett idézetet: "Amikor mindenki elhagyott és lelkem roskadozva vittem, fölém hajolt és átölelt az Isten."

Az előadások közti időben megtartott kiscsoportos foglalkozások egyikén a fiatalok azt gyakorolják, hogy miként lehet egymást gyengéden vezetni, hogy ne kelljen terhünket egyedül, "roskadozva vinni": hárman egymás mögé állnak és csak az utolsó tartja nyitva a szemét, az első kettő pedig behunyt szemmel, mintegy "vonatozva", egymás vállába kapaszkodva és egymásra hagyatkozva, egymást botladozva vezetve érzi és átéli: az egymásra hagyatkozás alapja a szeretet. "Majdnem azt lehetne mondani, hogy csak abban a mértékben létezem, amennyiben más számára létezem, azaz kiélezve: létezni annyi, mint szeretni" (Mounier: Le personalisme).

Nem csupán megújulni jöttünk ide, hanem a megújulás keretén belül megérteni és újraértelmezni szerepünket a világban. Nemcsak mint egyének, hanem mint keresztény közösség a világban, Európában, Közép-Európában. Melyek a lehetőségeink, a távlataink? Miként látnak bennünket a nem hívők? Miként lát és láttat bennünket a média? Süveges Gergő így fogalmazott: sokak számára különös lények vagyunk mi, keresztények, és néha értetlenséggel vegyes csodálattal és kíváncsisággal tekintenek ránk kívülről. Nekik nem csak válaszolnunk kell.

Erősnek, okosnak és bátornak kell lenni ahhoz is, hogy az ember újra és újra kérdezni is tudjon és merjen. A jó kérdés sokszor többet ér egy jó válasznál.

Viharos tetszést aratott a magával ragadó előadás, különösen megérintett, lelki helyzetünket, jó értelemben vett, a világ világiságától elütő különcségünket őszintén elénk tárva: a lelkigyakorlatosok öt percig folyamatosan tapsoltak, nem hagyva utána szóhoz jutni senkit. (Az előadás megtekinthető a www.plebania.net KépHangTár oldalán.)

Gyakran láthatunk atyákkal, szerzetestestvérekkel és -nővérekkel, gyóntató atyákkal beszélgető, sétáló fiatalokat, akik szeretnének feltöltődni a következő lelkigyakorlatig. Mert sokan vannak, akiknek ez rendszeres lelki-szellemi elfoglaltságot jelent. László szombathelyi mozdonyvezető, majdnem az öszszes egerszalóki találkozón itt volt, számára ez a huszadik. Most már áldott állapotban lévő feleségével és kétéves kislányukkal jöttek. Négy évvel ezelőtt itt találkoztak, és három éve esküdtek örök hűséget egymásnak.

A lelkigyakorlat harmadik napján sokak várták Böjte Csaba atya előadását, ami az atya betegsége miatt elmaradt, helyette az Autista Segítő Központban dolgozó Kamill testvér számolt be munkájáról és a beteg gyerekek között szerzett tapasztalatairól. Példakép az életpálya-választáshoz.

A hétvégére már összecsiszolódva, beszélgetve, egymás példáját ellesve gyarapodunk az Isten-tudásban, tanuljuk miként kell nőni lelkiségben, mit lehet és mit kell egy magát kereszténynek valló embernek tenni.

S hogy mennyire "hajózhatóvá", értelmezhetővé, újraélhetővé teszi az evangéliumi hagyományt együttlétünk, együtt gondolkodásunk, éneklésünk, együtt keresésünk. Gondolatébresztőnek az egyik kiscsoportos foglalkozáson ezt a verset hallottam:

Embernek ének őrzi az időt,

Az tartja számon minden eleinket!

Halgass meg egy semmicske éneket,

S szíve járását hallod az időnek!

(Ratkó József)

Lehetetlen elfogulatlanul tudósítani arról, hogy mit él át az ember egy egerszalóki lelkigyakorlaton. Nem kizárólag az, amit mondanak, nem csak a hely szelleme, nem egyedül az előadók személyisége, talán az is része a varázsnak, amit az idevándorlók magukkal hoztak, talán Kerényi atya tavi beszéde, talán a forróság, a Szentírás lelkiségét, szellemiségét, keletkezésének körülményeit idéző körülmények - a hangulat.

Szöveg és képek: Bánfalvi Andrea és Bánfalvi Tivadar

Első Szalókom

Középiskolás koromtól fogva gyakran vettem részt a nagymarosi ifjúsági találkozón. Kerényi Lajos atya hangját ma is hallom: "Gyertek Egerszalókra!" Ha megkésve is, ha csak néhány órára is, idén eljuthattam a lelkigyakorlatos táborba. A lélekben való megújulás - mely az idei öt nap központi témája volt - mikéntjéről gondolkodtam.

Életünkben három típusú kérdéssel találkozunk.

Vannak kérdések, amelyekkel életünkben egyszer találkozunk, és egyszer kell rájuk egyetlen, határozott igennel válaszolnunk. Ilyen például a keresztségünkre vonatkozó kérdés, melyet vagy nekünk, vagy szüleinknek, keresztszüleinknek tesznek fel, akik a mi nevünkben válaszolnak rá egyetlen határozott igennel: "A keresztséget."

Aztán vannak kérdések, amelyeket időről időre újra és újra fel kell tennünk, és meg kell válaszolnunk. Egy-egy nagyobb életformaváltás előtt, iskola- vagy munkahelyváltás, jegyesség, házasság idején: "Mi a célom mindezzel? Merre akarok továbbmenni? Összeegyeztethető-e az értékrendemmel?"

És vannak kérdések, amelyeket nap mint nap, sőt van, hogy egy nap többször is, szüntelenül fel kell tennünk magunknak. Minden új helyzetben, találkozásban meg kell kérdeznünk magunktól: hogyan lehetek hiteles Krisztus- követő? Hogyan lehetek tanúságtevő? Hogyan válhatok méltóvá ahhoz az eszményhez, amit a teremtő Isten rólam elgondolt? Hogyan újulhatok meg szüntelenül? Hogyan lehetek értékes a másik számára? Hogyan szerethetem őt?

Akkor járok jó úton, ha szem előtt tartom, felteszem ezeket a kérdéseket, és válaszolni is próbálok rájuk. Nap mint nap. Óráról órára.

Mert lehet, hogy szentté válni valójában azt jelenti: mindig tenni még egy lépést. Mindig. Még egyet. És keresni a következő lehetőséget, amikor ismét léphetek egyet.

Köszönöm, hogy ott lehettem Egerszalókon. Köszönöm, hogy annyi csillogó tekintettel találkoztam. Köszönöm, hogy legalább egy óra erejéig együtt lépkedhettünk.

Süveges Gergő, az MTV Híradójának műsorvezetője

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu