Halmai Tamás

Hegedűablak

Megint a nap. És mindenütt a fény.

Mindenütt fény. És ugyanaz a nap.

A déli világosság idején

kertek és utak világítanak.

Szirmonként veszi szemügyre a rózsát.

De nem látja a rózsát. Nincs szeme.

Sugarai csak át- meg átragyogják,

mintha a kehely maga fénylene.

Barokk pompa és gótikus arányok.

Figyelni, várni. Múlik, megmarad.

Az időben az időtlenné válók

most ismerik fel származásukat.

A könnyű tündökléssel eltelőn

súlytalan, aki a súlyokat hordja.

Hegedűablak nyílik az időn,

átlátni rajta a nem láthatóba.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu