Búcsú Doromby Károlytól

Elment hát a nagy nemzedék utolsó, hosszú életet megélt tagja is. Doromby Károly 1912-ben született, és néhány hete hunyt el. Utolsó éveit visszavonultan, szerető családtagjai körében töltötte, gondoskodásuk enyhítette felesége elveszítése miatt érzett fájdalmát.

Építészeti tanulmányokat végzett, ám elcsábította az újságírás, a két világháború közötti katolikus sajtó legtekintélyesebb, szemléletalakító napilapjánál, a Nemzeti Újságnál tevékenykedett, majd az újrainduló Vigilia szerkesztőségének lett nélkülözhetetlen munkatársa, Rónay György halála után pedig nyugdíjaztatásáig a lap főszerkesztője.

Nem csak, sőt elsősorban nem újságíró volt, hanem sokoldalú tudással felvértezett, kedves, érdeklődő és megértő ember, aki a legnehezebb időkben is küldetésének érezte a Vigilia ébren tartását. Aki ismerte, vagy segítségét kérte, annak mindig a 8-as szoba hatalmas íróasztala mellett tevékenykedő, derűs férfi jut eszébe, aki íróasztala festői rendetlenségéből megejtő biztonsággal varázsolta elő a kéziratokat, s e bravúrjával még Mihelics Vid zordon arcára is mosolyt varázsolt. Miután nagyon nehezen járt, ő mindig elérhető volt, hozzá fordultak írók és költőjelöltek, s hovatovább egy értelmiségi társaság mozgatója és középpontja lett, az úgynevezett Vigilia-asztal spiritus rectora, kora szellemi életének megbecsült személyisége, aki írásaiban és eszmecseréi közben is az úgynevezett zsinati szellemet képviselte, ha kellett, védelmezte.

Leginkább egy lexikonra emlékeztetett. Az ő nemzedéke még nem szakosodott egy-egy tudományterületre, igyekeztek minden fontosat tudni a világról, napról napra figyelemmel kísérték a jelentős eseményeket, s így alakították, gazdagították világképüket. Kitűnően ismert több nyelvet is, nélküle, tanácsai nélkül nem született volna meg a Michelangelo költeményeit tartalmazó kötet, amely a Szent István Társulat jóvoltából újra hozzáférhető lett, s neki is köszönhető, hogy irodalmunk szerves része lett a háború utáni német irodalom kiemelkedő alkotója, Heinrich Böll, akihez nemcsak személyes ismeretség, hanem szellemi rokonság is fűzte.

Talán az is elárul róla egyet-mást, hogy mindenki Karcsinak nevezte, mintha idősebb rokonunk lett volna, akitől mindig kérhettünk és kaphattunk tanácsot.

Hiányozni fog, emlékét azonban szívünkben őrizzük, s szellemi hagyatékából életünk során gazdagodhatunk.

Isten veled, Karcsi. Még találkozunk.

Rónay László

Doromby Károly temetése augusztus 7-én 10.30 órakor lesz a Farkasréti temetőben. A gyászmisét a temetés után a farkasréti Mindenszentek-plébániatemplomban tartják.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu