LITURGIA

Életünk alapja

Az egész világ nagy várakozással tekintett XVI. Benedek pápa első enciklikája elé. Találgatták lehetséges témáját, majd amikor a címe nyilvánosságra került, számos kérdés merült fel: hogyan fog a pápa erről a témáról szólni. A nem hosszú dokumentum anyagát gondosan vizsgálták és olvasták nemcsak a szakértők, a papok, hanem a hívek is. Kétségtelenné vált, hogy ebben a témában nagyon emberközelien, egyszerűen és világosan fogalmazott. Nem hagyott kétséget a Szentatya afelől, hogy az Isten ajándékának továbbítása az egyház feladata.

Arra azonban ebben a rovatban való írással hívjuk fel a figyelmet, hogy a Szentatya tanítása miként valósulhat meg a mindennapi életünkben. Azt is meg kell állapítani, hogy a pápai irat nem a liturgiára vonatkozik elsősorban, de az utalásokból észrevehető, hogy az mennyire szükséges az emberek és az egyház közösségének életében.

Amikor az enciklika második részében az egyház szeretetszolgálatáról szól a pápa, a példák után így ír:

"Az egyház lényege hármas feladatban mutatkozik meg: Isten igéjének hirdetése (kerygma-martyria), a szentségek ünneplése (liturgia), a szeretet szolgálata (diakonía). E három feladat kölcsönösen feltételezi egymást, és el nem szakíthatók egymástól. A szeretetszolgálat az egyház számára nem valamiféle jótékonyság, amit másokra is rá lehetne bízni, hanem a lényegéhez tartozik, tulajdon lényegének mellőzhetetlen kifejezése" (25.).

A pápa véleménye szerint ez a három tehát összetartozik, amint erről több alkalommal is ír. Az egyik alkalommal (22.) megfordítja a sorrendet: "Az idők folyamán és az egyház elterjedésével szeretetszolgálatát, a karitászt a szentség kiszolgáltatásával és az Ige hirdetésével együtt lényeges öszszetevőjének tekintették" - majd ismét példákkal bizonyítja mindezek létét a közösségekben. A későbbiekben is (32.) beszél e hármas kapcsolatról, talán még határozottabban megfogalmazva jelentőségüket.

Érdemes elgondolkodnunk az egyház sokirányú és hatalmas szeretetszolgálatáról. Mennyire igaza van Benedek pápának, aki erről a tevékenységről megállapítja, hogy nem légüres térben történik. A tanítás alapját Isten igéje biztosítja, amely az üdvösség története során bemutatja azt a tanítást, amelyen a szeretet gyakorlása alapszik. Mennyire érezhető, hogy Urunk milyen magas erkölcsi normát állapít meg, amit a mindennapi életben gyakorolni kell. És az erőt mi adja hozzá? Azok a szentségek, amelyeket Krisztus javunkra és segítségünkre rendelt.

Néhány pontban a Szentatya külön biztató szavakkal fordul a karitatív tevékenységet folytatókhoz. Ismét számos példát hoz fel, s bár nem említi külön Isten igéje és a szentségek jelentőségét, de érzékelteti, hogy e kettő adja meg annak biztosítékát. Kívánsága, hogy a szeretet forrásának, a végtelen Istennek szándékai szerint tevékenykedjenek.

Az enciklika végén a Szentatya a Boldogságos Szűzhöz fordul, kérve őt: "Vezess minket őhozzá, hogy mi magunk is szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban."

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu