Az Olvasó írja

Egy évtized a miskolci Szent Erzsébet Szeretetotthonban

Hazánkban hatvankilenc olyan szociális intézmény működik, amelyet a katolikus egyház tart fenn, s amelyben idős emberek, esetleg fogyatékosok kapnak otthont. Ezeknek az intézményeknek szellemi hátterét az Úr Jézus fő parancsa adja meg: Szeresd felebarátodat! Ezt a parancsot nem elég tudni, nem elég hirdetni, hanem dokumentálni is kell. Miskolcon Sedon László címzetes kanonok, hejőcsabai plébános kezdeményezésére 1993-ban jött létre olyan intézmény, amely a felebaráti szeretet egyik dokumentációja akar lenni.

A Szent Erzsébet nevét viselő szeretetotthonnak harminc lakója van. Egy- vagy kétszobás lakásba lehet beköltözni, amelyeknek mindegyikéhez tartozik előszoba, konyha, fürdőszoba és éléskamra. A lakását minden lakó saját bútoraival rendezi be. Ezáltal mindenki az első naptól kezdve otthon érzi magát, mint abban a házban, ahonnét idejött. Az épület a templommal közös telken áll, az egészet körülveszi egy gyönyörű, jól gondozott park fenyőkkel, hársfákkal, zöld pázsittal és virágokkal. A templom szomszédsága jó lehetőséget ad a papoknak, hogy naponként szentmisét mondhassanak. Az épület távol esik a város zajától, és éjjel-nappal jótékony csend veszi körül a lakókat.

A melléképületben a lakók igénybe vehetik a társalgót, ahol alkalomszerűen zeneestet, kézimunkaszakkört vagy egyéb közös programot tarthatnak. Az étkezés az ebédlőben történik, mindennap azonos időben: reggeli nyolc, ebéd tizenkettő és a vacsora este fél hat órakor. Az asztalnál oldott a hangulat, és úgy érezzük magunkat, mint egy nagy családban. A személyzet tagjai szolgálnak fel, akiknek mindegyike egészségügyi iskolában szerzett szakismerettel rendelkezik, és szükség esetén a legnagyobb odaadással, igazi hivatástudattal ápolják a betegeket.

Ez a szeretetotthon 1993 óta működik. Én tíz éve lakom benne, és tapasztalatom alapján meggyőződéssel állíthatom, hogy ez az intézet, amely kezdettől fogva egyházi vezetés alatt áll, a Gondviselés szerepét tölti be.

Kormos Gyula

Miskolc

Film és "való élet"

Néhány napja közkedvelt, nagy nézettségű sorozatában az egyik kereskedelmi televízió egy csaknem gyilkosságba torkolló önbíráskodási jelenetet mutatott be. Az áldozatot - aki meglehetősen kimerítette a bűnöző fogalmát - megbilincselték egy elhagyatott helyen, gyúlékony anyaggal leöntötték, gyufa hiányában azonban nem tudták lángra lobbantani.

Néhány nappal később az élet mintha utánozta volna a tévéműsort. Egy tizennyolc éves lányt kísértetiesen hasonló körülmények között felgyújtottak, súlyos égési sérülésekkel szállították kórházba. A rendőrségi vizsgálat folyik.

Tévés film és a "való élet" egyaránt a magyar valóságból merítette témáját. Lehet, hogy a film adta az ötletet? Ijesztő, hogy nem a "művészet" utánozza a valóságot, hanem a valóság ezt a fajta "művészetet"... Amelyet ezek alapján kártékonynak kell tekintenünk.

Kulcsár Erzsébet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu