A "virágos gróf" hagyatéka

A malonyai kastélykert részlete

A zöldellő-virágzó május két pompás virága az orgona és a rododendron. Az előbbi úton-útfélen, az utóbbi inkább arborétumok színes bokraiként kínálja magát, a történelmi Magyarország területén különösen két helyen: a felvidéki Malonyán, illetve a Dunántúlon, Jeliben. Mindkettőt gróf Ambrózy-Migazzi István (1869-1933) létesítette, aki a természet szeretetét a családi-rokonsági birtokokon, kastélykertekben eltöltött gyermekévek során szívta magába. Külföldön jogot tanult, sokat utazott, így ismerkedett meg egy-egy mediterrán régió, illetve speciális mikroklímájú térség (például Anglia, Algéria, a Genfi-tó) gazdag növényvilágával. 1892-ben Migazzi Antónia grófnővel kötött házasságot, s annak malonyai birtokán hozta létre az eredetileg mintegy 1500 - többnyire külhoni - fajtából álló arborétumot.

A malonyai park csendjében...

Trianon után - minthogy ragaszkodott magyar állampolgárságához - elvesztette malonyai birtokát, így Kám község határában, a Jelihálás nevű dűlő lepusztult, nyíres-csarabos területén fogott hozzá egy új arborétum létesítéséhez. Tíz év múlva már öthektárnyi beépített kerttel büszkélkedhetett, sajnos nem sokáig, hiszen 1933-ban elragadta a halál.

A második világháború után a park az állami erdészet kezelésébe került, amely - így a hivatalos jelentés - üzemi feladatain felül erkölcsi kötelességének is érezte a kert rendbehozatalát. 1958-ban már növénykatasztert is készítettek, melyben az alapító által telepített fafajok közül sajnos csak 15 fenyő és 19 lombhullató fa- és cserjefaj szerepelt. Óriási munkával 1959-re már 70 hektárra nőtt az arborétum, amely a mai napig az alapító sírjával és a kiszolgáló területekkel együtt 107 hektár.

Jelenleg a fenyőfélék 50 faja és fajtája található az arborétumban, a nyírgyűjtemény pedig 39 taxonnal büszkélkedhet, de ízelítőt kapunk a Balkán, a Himalája és Kína gazdag növényvilágából is. A fenyőfélék gyűjteményének látványosságai az Atlasz-cédrusok (Cedrus atlantica), a kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata) vagy a japánciprus (Cryptomeria japonica). Az Ambrózy-szobor környezetében pompázik a japán és virágos babérhanga (Pieris japonica és P. floribunda), valamint a babérmeggy (Laurocerasus officinalis). Itt él a kert alapítójáról elnevezett Migazzi-tölgy (Quercus pubescens ‘Migazziana´), mely enyhe teleken megtartja lombját a védő erdőállomány alatt.

Az arborétum fő ékességét a rododendronok adják, melyek május-június havi virágzásakor életre szóló élményt nyújtanak a látogatóknak. Íme néhány: az illatos sárga havasszépe (Rhododendron flavum), a júniusban nyíló, lilásrózsaszín virágú ketauba-havasszépe (Rhododendron catawbiense). Ciklámenszínű virágaival május közepétől virít a grúziai havasszépe (Rh. smirnowii), de a fehér virágú Rh. Mucronatum is.

Elég néhány órát eltölteni itt, hogy tudatosodjon bennünk: az egy életre szóló élmény mindjárt azon túlra is szól, következésképp az előző bekezdés kezdőmondata máris szegényesnek tűnik és módosításra szorul. Sokkal inkább ide illőnek érezzük például az erdészeti botanika szakemberének, Pethő Józsefnek a teremtett világ e csodás szeglete által inspirált lelkes megnyilatkozását: "E kert fák-cserjék-virágok apoteózisa, földi misztérium, egy parányi univerzum, Isten világába röpítő valóságos esztétikum."

Ambrózy-Migazzi ugyanakkor a természettel nemcsak - sőt, nem elsősorban - kiemelt esztétikai értéke miatt foglalkozott, hanem annak védelmét egyenesen nemzetközi közgazdasági érdeknek tartotta. A hagyományos kisgazdasági termelési szerkezet megszűnését látva például így írt: "Állandóan zavarja (...) az egyensúlyt a mind belterjesebbé váló és fokozódó kultúra. A modern mező- és erdőgazdaság minden talpalatnyi helyet kihasznál, bizonyos növényfajokat zsúfolva termeszt, egyúttal azonban szűkíti az énekesmadarak létfeltételeit, kedvez a kártevők elszaporodásának, s így gazdasági helyzetünket megrontja." A madárvédelem érdekében saját kiadásában a szombathelyi egyházmegyei könyvnyomda közreműködésével 1916-ban Háború és madárvédelem címmelfelhívást tett közzé, melyben a nők érzékenységére apellálva civil összefogást sürgetett, azaz mai szemmel akár a Greenpeacemozgalom előfutárának tekinthetjük. Ugyanakkor - bár tagja volt a főrendiháznak - kerülte az egyéniségétől idegen politikai csatározásokat. Így írt: "Mennyivel boldogabb (...) a névtelenség, mint a rang és az istenverte társadalmi kötelezettségek. Ezért gondolom, hogy a rám maradt vagyonnak csak úgy adok értelmet, ha elvetem. Ha leszek a virágos gróf, a bolond."

Itt lenne az idő, hogy végre felmérjük és (főleg a tankönyvekben) jobban tudatosítsuk az Ambrózy-Migazzihoz hasonló "bolond grófok" hazánk felemelése s kultúránk megőrzése érdekében végzett tevékenységét, rámutatva, hogy a vagyon értelmes felhasználása az utókor életének szebbé-jobbá tételét is szolgálja. Hiszen a tavaszi napokban az arborétumokat felkereső látogatók tömege (szerelmespárok, családok sok-sok gyerekkel, nyugdíjascsoportok, újabban: a virágcsodák megörökítésére specializálódott "hobby-paparazzik" egyre nagyobb tábora) is azt bizonyítja, hogy az unaloműző plázacentrumok vagy az óbudai Duna-szigeten több száz milliárdos beruházással létesíteni tervezett luxus szórakoztató-központ mellett (helyett?) igen nagy az igény az effajta "földi misztériumot" felmutató ligetekre, következésképp az államnak erkölcsi kötelezettsége a természet e "parányi univerzumainak" a megőrzése és védelme.

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu