Szentírás-magyarázat

Nincs messze a menny

Urunk mennybemenetelének vasárnapja - Mk 16,15-20

Az Úr Jézus mennybemenetelének ünnepén az idei évben Szent Márk evangéliumának utolsó sorait olvassák ünnepi evangéliumként.

Ősrégi szövegemlékekben Márk evangéliuma a 16. fejezet nyolcadik versével fejeződik be, vagyis a húsvéti eseményekből csak az asszonyok reggeli tapasztalatát idézi fel. Jézus sírját üresen találták, s egy angyali alak tájékoztatta őket a történtekről: "Feltámadt, nincs itt." Minden arra vall, hogy az ezután következő rövid szöveggel, amelyet a szentírástudomány Márk-záradék néven emleget, akkor egészítették ki a könyvet, amikor már közhasználatban volt a többi evangélium is, s azok beszámolóihoz viszonyítva szükségét érezték a szent szöveg teljesebbé tételét. Korán megtörtént ez, a második században már közkézen forgott ez a teljesebb változat. Az egyház ezt a "toldalékot" is sugalmazott szövegként tiszteli. Ugyan miért ne vezethette volna ennek szerzőjét ugyanaz a Lélek, aki nem egy-egy szerzőt sugalmaz, hanem a szent könyveket.

Az ünnep evangéliumává azért válhatott ez a szövegrész, mert szerepel benne az a mondat, hogy a feltámadott Jézus "fölvétetett a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján". Azt jelenti ez, hogy a húsvéti, húsvét utáni "találkozásoknak" egyszer (ünnepélyesen?) vége lett. Az ősegyház tagjai tudomásul vették, hogy többé látható alakban nem jelenik meg köztük az Úr. A "felvétetett a mennybe" kifejezést Illés próféta elragadtatásának legendás történetéből vehették. A mondat második fele pedig a 110. zsoltárból való. Ott az újonnan beiktatott királyhoz fordul az Isten ezzel a szóval: "Jobbom felől foglalj helyet."

A menny - nincs messze tőlünk. Jézus azért nem jelenik meg köztünk újra meg újra, mert uralkodóként irányítja az egész megváltott világ életét. Az apostoli egyház által szólítja meg az embereket, s ezt az egyház támogatja igehirdetésében, tanúságtevő életében. Nem helyette kell szólnunk, jót tennünk, hanem az ő "eleven és hatékony" szavát hirdetjük (Zsid 4,12), az ő leleményes szeretetével fordulunk egymáshoz. Mindig a "ma" viszonyaihoz igazodva, mégis annak követeiként, aki "ugyanaz tegnap és ma és mindörökké" (Zsid 13,8).

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu