LITURGIA

Dalmatika

(Liturgikus eszközök - 17.)

A dalmatika a diakónus ünnepi liturgikus felsőruhája. A ruha őse az ókorban Dalmáciából terjedt el a Római Birodalomban. Nevét is innen nyerte. A fehér szövetből készült öltözet csuklóig és bokáig érő ruha, amelynek fő jellegzetessége volt a hosszában, párhuzamosan futó két piros vagy bíbor csík (clavi).

A III. század kezdetétől jelentős liturgikus ruha lett, amelyet a Priscilla katakomba egyik freskóján is láthatunk. Itt egy püspök vagy talán maga a pápa viseli miseruhával együtt. A Liber pontificalis című főpapi szertartáskönyv már a diakónusok megkülönböztető öltözeteként említi, amelynek használatát Szilveszter pápa (314-335) engedte meg a római diakónusoknak. Ezzel különböztette meg őket a római papságtól, jelezve, hogy diakónusainak egészen más a feladatuk és a szerepük. Ironikusan jegyzi meg egy 370 körül fennmaradt írás, hogy "a diakónusok ma úgy öltöznek, mint a püspökök". A római egyház privilégiumként kezelte a dalmatika használatát, amit később Szimakusz pápa (498-514) az arles-i diakónusoknak megengedett. Használata elterjedt Galliában, de a pápák kiváltságként is engedélyezték. Strabo (+849) állítja, hogy nemcsak a püspökök és a diakónusok, hanem a papok is viselték a miseruha alatt.

A dalmatika napjainkig megőrizte eredeti formáját. Az első évezred vége felé fokozatosan megrövidült, majd egyre nemesebb anyagból készítették. A felölthetőség miatt a ruhát oldalt és az ujjánál felvágták, és a felöltés után gombokkal vagy szalagokkal összekötötték. A XII. századtól kezdve a diakónusok hivatalos ruhája, amelyet az alba fölé vesznek.

Anyagának színe fehér volt. De már ebben a korban említenek halvány jácint színű püspöki dalmatikát is. A ruha polgári használatában szerepelt a két, hosszában lefutó piros csík. Ezt a liturgikus ruhán úgy alkalmazták, hogy a ruha elején és hátrészén egyaránt megtalálható a két csík. Amikor különböző színű dalmatikákat készítettek, ezek a csíkok eltűntek, hímzések és több-kevesebb csík került a ruhára. Később válltól lecsüngő bojtokkal is díszítették ezt a liturgikus ruhát. A fejlődés végső állapota lett, hogy különböző liturgikus színekben készültek, a miseruha anyagával egyező anyagból és hozzá tartozó díszítéssel. Mivel a diakónus és a szubdiakónus egyforma ruhát hordott, ezért a miseruhához két, esetleg az ünnepélyesség biztosítása miatt akár négy dalmatikát is készítettek.

A diakónusok szentelésükkor kapják szolgálatuk öltözeteként a dalmatikát a stólával együtt, és a misén ez a ruhájuk. A legszebb szolgálatuk, hogy a misében az evangéliumot olvashatják vagy énekelhetik. Foglaljuk imáinkba őket, hogy e szent feladatukat hűséggel és a hívő közösség örömére végezzék!

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu