Farkas Beáta

A sajátos törvények szerint - erkölcsi korlátok között...

A gazdasági helyzet értékelése a tízéves körlevélben

Tíz éve látott napvilágot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Igazságosabb és testvériesebb világot! című pásztorlevele. Tíz év távlatából érdeklődéssel és némi izgalommal veszi az ember a kezébe a dokumentumot. Vajon nagyon eltávolodott-e a mai magyar valóság attól a helyzettől, amelyet annak idején rögzített, és vajon jól mérte-e fel a hosszabb távú tendenciákat? Vajon olyan értékekre tette-e a hangsúlyt, amelyek hosszabb távon kulcsfontosságúak a gazdasági-társadalmi problémák kezelésében?

A körlevél négy fejezete közül az egyik teljes egészében a gazdasággal foglalkozik. Ez a fejezet is a helyzetképpel kezdődik, majd a második része fogalmaz meg szempontokat és ajánlásokat.

A leíró rész a múlt örökségének és a világgazdasági helyzetnek az értékelésével indul. A körlevél határozottan emlékeztet arra, hogy az akkori időszak nehézségei a pártállami múltból származnak, és egy rövid leltárt készít a keserves hagyatékról.

Az elmúlt évtized gazdaságtörténetének fényében sajnos teljességgel igazolódott az az állítás, hogy "a gazdasági növekedés Nyugat-Európában is lelassult, a társadalom elöregedett, nem tudja tovább fenntartani a jóléti szolgáltatások megszokott szintjét. Így Magyarország egy lassuló térséghez csatlakozik, amelytől jóval kevesebb segítséget, ugyanakkor jóval keményebb versenyt várhat, mint a nyolcvanas években az Európai Közösséghez csatlakozó országok." Ettől függetlenül "nincs reális alternatívája az Európai Unióhoz való csatlakozásnak". Ma sem tudnánk más diagnózist adni.

A gazdasági helyzet bemutatásánál szembesülünk a magyar gazdaság fejlődésének ellentmondásaival, az akkori makrogazdasági mutatók (magas infláció, államadósság) tekintetében éppúgy, mint a magánosítás vagy a feketegazdaság kérdésében.

A körlevél a mezőgazdasággal kapcsolatban a privatizáció hátulütőjére, az elaprózott birtokszerkezetre, az átmenet után bekövetkezett visszaesésre hívja fel a figyelmet. A jövő nagy kihívásának az uniós csatlakozást tartja, amelynek veszélyeit csak előrelátó stratégiával lehet elkerülni. Azóta tudjuk, hogy ez a stratégia nem született meg, a mezőgazdaság számára a csatlakozás veszteséget hozott.

A környezetvédelem ügyét is ebben a fejezetben tárgyalják. Az alaphelyzet azóta sem sokat változott, azaz a lakosság alacsony szintű környezettudatossága máig jellemző. A környezetvédelmi beruházásokra jutó források úgyszintén szűkösek maradtak.

A szempontok és ajánlások között a körlevél a katolikus társadalmi tanításból először azt emeli ki, hogy "saját módszerei és törvényei szerint kell ugyan gyakorolni a gazdasági tevékenységet, de az erkölcsi rend korlátainak tiszteletben tartásával". Rámutat arra is, hogy a termelés célja nem a termékek halmozása, hanem az ember szolgálata (GS 64). A rendszerváltozás utáni csodavárást követő első csalódások után már 1996-ban meggyőzően hangzott a Centesimus annus kezdetű enciklikából vett idézet, amely attól óvott, hogy a marxizmus bukása után olyan radikális kapitalista ideológia terjedjen el, amely vakon bízik abban, hogy a piac erőinek szabad fejlődése mindent meg fog oldani (CA 42). Külön pontban foglalkozik a multinacionális vállalatokkal, mivel a globalizálódással a felelősség is egyetemessé válik.

A körlevél sorra veszi az állam erkölcsi szempontból fontos feladatait. A piac működésének korrekciói közül a mezőgazdasági és vidékfejlesztést, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek tompítását említi. A feketegazdaság felszámolását nemcsak gazdasági, de morális szempontok miatt is szorgalmazni kell. A munkanélküliség lehető legnagyobb csökkentésének hozadéka szintén nem csak gazdasági jellegű. A környezetvédelem ügye viszont már nemcsak az állam, hanem minden ember feladata.

A körlevél a Centesimus annus-ra utalva elismeri a jogszerű profitot, de más emberi és erkölcsi tényezőket is számba kell venni egy vállalkozás életében (CA 35). A tulajdon mellett a munkára vonatkozó katolikus társadalmi tanításra való utalás sem maradt el.

A körlevél mondanivalójának felidézésénél utoljára hagytam azt a bekezdést, amelynek az előttünk álló időszakban a legnagyobb súlya lesz: "A társadalom nem takaríthatja meg azt a fájdalmas felismerést, hogy reálisabb várakozásokat kell táplálnia anyagi növelésének lehetőségeiről. Előtérbe kell kerülnie az egyszerűbb, természetesebb, egyben egészségesebb életmódnak." Azóta hozzátehetjük, ha a társadalom túllép reális lehetőségein, később a szó szoros értelmében kamatostul kell ezért megfizetnie.

Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a tíz éve megjelent körlevél nem pusztán az adott időszak kulcsproblémáit ragadta meg, hanem olyan trendekre is rávilágított, amelyek az azóta eltelt tíz évet végigkísérték, -kísérik. Ajánlásai a teendők csomópontjait ragadták meg, amelyek ráadásul társadalmi konszenzusra találtak. Annak idején a körlevél nagyon pozitív visszhangot váltott ki a társadalom széles köreiből. Annál sajnálatosabb, hogy a kezdeti lelkesedést nem követte hasonló szintű, az egyház, a katolikus közösségek, intézmények szélesebb köreit átjáró munka, amely lehetővé tette volna, hogy a katolikus társadalmi tanítás folyamatosan jelen legyen a magyar közéletben.

(A szerző közgazdász, jogász, a szegedi tudományegyetem oktatója.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu