 |
|
 |
 |
Megmentőnk...
Május a Szűzanya hónapja. Hatvan évvel ezelőtt Máriaremetén, a fővárosi férfiak zarándoklatán, amikor százezer férfi kísérte a hercegprímást a budai kegyhelyre, Mindszenty bíboros Szűz Máriáról így elmélkedett:
A XIX. század végén egy világhírű szobrászművész megbízást kapott a kölni érsek emlékművének elkészítésére. Az emlékmű a keresztről levételt és a Fájdalmas Anyát ábrázolta. A gyönyörű márvány szoborcsoportot a Róma melletti Livornóból indították Rotterdamba, ahová a művész szárazföldön utazott előre. A várakozás ideje alatt rendkívül megriadt arra a hírre, hogy egy borzalmas tengeri viharban a kikötőből induló három hajóból kettő elmerült, a harmadiknak nyoma veszett. A művész bánatos aggodalomba, majd imádságba merült. Egy hét múlva éppen a kikötőben járt, amikor a szobrokat szállító hajó befutott, és a kapitány így kiáltott fel: Egyedül az ön szobrának köszönhetem a hajó és mindnyájunk megmenekülését! Mikor a szinte egekig csapkodó hullámok játékszerévé lettünk volna, roppant súlyával ez a szobormű tartott egyensúlyi helyzetben. A Boldogságos Szűz Mária ekként megmentőnk lett.
(Az Egyházam és hazám című könyvből.)
|
 |
 |