Szent Katalin táblaképeken

"Katalin vagyok, Costus király egyetlen leánya. Ámbár bíborban születtem, s a szabad tudományokban nem kis jártasságra tettem szert, ezeket mégis teljességgel megvetve az Úr Jézus Krisztushoz menekültem" - vallja meg Alexandriai Szent Katalin Maxentius császárnak a Legenda Aureában, melyet a domonkos tartományfőnök, érsek, Jacobus de Voragine állított össze az 1200-as évek derekán.

A harmadik-negyedik század fordulóján élt vértanú szűzről, akiről e hónap 25-ik napján emlékezünk meg, szinte semmi biztosat nem tudunk. Életének legendaszerű részletei szerint tizennyolc évesen megtagadta a pogány áldozatot, és vitába szállt a római császárral, majd ötven filozófussal. A bölcsek, akár a császár legfőbb hivatalnoka s katonái - sőt felesége is - megtértek, majd vértanúhalált szenvedtek. Katalint is, miután kegyetlen halállal sikertelenül próbálták elemészteni, így például a késekből álló híres-hírhedt kerékkel, lefejezték. Ereiből ekkor tejszerű folyadék ömlött, majd holttestét angyalok vitték fel a Sínai-hegyre, ahol kétszáz évvel később Jusztiniánusz császár emeltetett kolostort. Katalin a tizennégy segítő szent egyike, a könyvtárosok, filozófusok, hitvédők, tanulók, dajkák és a kerékgyártók védelmezője. A képzőművészetben sokféleképpen ábrázolják: általában fiatal, szép leányként, fején koronával, kezében a vértanúságra utaló pálmaággal, illetve karddal, ujjain gyűrűvel, mellette kerékkel. Ugyancsak gyakori misztikus eljegyzésének bemutatása, amikor Krisztus gyűrűt húz az ujjára - ennek forrása egy XIV. századi legendagyűjtemény, mely elbeszéli a szűz gyermekkorát is.

Az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteménye gazdag a Szent Katalin-ábrázolásokat tekintve is. A Hont megyei Bát (Bátovce - a mai Szlovákia területén) katolikus templomából 1916-ban vásárolták meg azokat a temperával festett, 1410 körüli táblaképeket, melyek a vértanú életének két jelenetét mutatják be. Az első a jegyesét kereső királyleányt ábrázolja, amint a bal kezében tartott tükörben nézegeti magát, a második pedig egy remetét, aki egy Madonnát ábrázoló festményt nyújt át a frissen megtért Katalinnak. A két jelenet forrásául nem a már említett Legenda Aurea szolgálhatott, hanem az, amelyet az Érsekújvári Kódex az 1530-as évekből megőrzött számunkra. A táblák alkotójaként az Első Báti Mestert jelöljük meg, szemben a hetven évvel későbbi Másodikkal, akinek Szent Katalint és Szent Borbálát ábrázoló festményét szintén a múzeum őrzi. A felvidéki templomban a báti mesterek alkotásait közös keretbe foglalták, s antependiumként, azaz az oltárasztal elejének borítására használták.

Dragon Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu