|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Múltidéző Küzdelem Sík Sándorért Máté Zsuzsanna már eddig is sok értékes tanulmányt tett közzé Sík Sándorról. Az életmű alapos ismerője pontosan látja Sík életének és irodalmi tevékenységének mozgatóit. Itt volt az ideje, hogy könyvben is összefoglalja a szépíróról, a tudósról és az esztétáról megformált véleményét, és örömmel nyugtázhatjuk, hogy műve Szegeden, a Lazi Könyvkiadó gondozásában most megjelent. Némi elkeseredéssel vehetjük tudomásul, hogy előszavában - sajnos joggal - arról is ír, hogy Sík Sándort újra fel kell fedezni, s életművét be kell ágyazni a magyar szellemi élet történetébe, amelyből újra meg újra kifelejtik, vagy éppen szándékosan kihagyják. Nem szerepel a gimnáziumi tananyagban, legfeljebb Radnóti Miklós kedves tanáraként említődik. Nem említik az egyetemen sem, holott sokrétű munkásságát jó néhány megállapítása jogosan tenné ezt. Tudomásom szerint a színvonalas Zrínyi-kutatók foglalkoznak az író-hadvezérről írt, kitűnő megfigyeléseket felsorakoztató művével, a "többi néma csend". S kimarad a huszadik századi szellemi élet meghatározó személyiségeinek munkásságát tárgyaló monográfiából is, holott a század lelkiségének egyik irányítója és gazdagítója volt cserkészvezetőként is, s még inkább számtalan kiadást megért, Schütz Antallal közösen írt és szerkesztett imakönyvével a legendás "Sík-Schütz"-cel. Egy kételkedésre alapuló szellemiség számára persze idegen az a fajta feltétel nélküli hitre építő magatartás, amely Sík Sándort élete végéig, még nagy megpróbáltatásai során is áthatotta. Az sem kérdéses, hogy az összefüggéseiből kiragadott némelyik verse esztétikailag vitatható értékű. De az egész életmű, ahogy Máté Zsuzsanna beleérző azonosulással, hozzáértéssel bemutatja, olyan súlyú, hogy mindenképp helye van a múlt század legfontosabb, maradandó hatású törekvései között. Sík Sándor szemléletének gyökere - mindez e könyvből is nyilvánvalóvá válik - a gyermeki ráhagyatkozással áthatott hívő magatartású volt. A kezdetek kezdetén Prohászka nyomán harcos hitvédő verseket írt, őrállónak maszkírozva magát. Ráébredt azonban arra, hogy ez a felfokozott hangerő idegen egyéniségétől és költői ideáljától, s az első világháború során csendesebb, emberközeli, ugyanakkor metaforizált, istengyermekséggel áthatott költeményeket írt, s ez az ihletkör mindvégig jellemzője maradt, úgy lehet mondani, egy másik térfogatba lépett, amelynek legfontosabb jellemzője az Isten által történő "bekerítettség" volt és maradt haláláig. Máté Zsuzsanna ritka könyvének kitűnő fejezetrészletei tárgyalják Sík Sándor tanulmányait, esztétikáját és esszéit. 1948 után rendkívül fontosak voltak azok az írásai, amelyek a magyar irodalom legnemesebb, akkor homályba kényszerített hagyományait őrizték, s amelyekben a keresztény művészetfelfogás lényegét fejtette ki, mintegy aprópénzre váltva remek Esztétikájának megfigyeléseit. A háború előtt írt, tanulságos kísérletekkel megtámasztott Esztétikájáról szól Máté Zsuzsanna könyvének leggazdagabb fejezete. Nem csoda, hiszen erről a műről korábban is elsőrangú tanulmányokat adott ki. Síknak ez a műve a költészet és tudomány ritka szerencsés szintézise, amelyből hiányzik Füst Milán hasonló művének elfogultsága, viszont a művészeteknek olyan hierarchikus rendjét rajzolja meg, amely követi a keresztény élet mozgását. Egyetértve Máté Zsuzsannával, Sík Sándor kései líráját érezzük a legteljesebbnek. Ekkor sikerült belehelyezkednie az öregedő Arany János modorába, s az öregkor lassú hanyatlását hitelesen, "megkapó részletességgel, humorral és sajátos, néhol fanyar, játékos öniróniával" ábrázolta, miközben az a kérdés foglalkoztatta, megfelelt-e a Jóisten elvárásának: A hosszú életet, Isten nevében, hát csak megértem, De lesz-e benne köszönet? De van-e benne érdem? (Hosszú élet) Tudjuk, sok-sok érdemet szerzett, amelyért hála és köszönet illeti. Ezt tudatosítja bennünk Máté Zsuzsanna műve, amely segít Sík Sándor jelentőségének és emberségének megismertetésében, s ezzel rehabilitálásában is. Rónay László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|