Megújult a nagybajcsi templom

Már a télre készülődik a természet a "Szigetköz csücskében". A nagybajcsiak határozzák meg földrajzi helyzetüket ezzel a kifejezéssel, ami a népnyelvben a szívre, "szívünk csücskére", vagyis valaki vagy valami iránti szeretetükre utal. Persze szűkebb pátriáját mindenki - vagy ha óvatosabban akarok fogalmazni, majdnem mindenki - szereti, s érte áldozatot is képes hozni. A nagybajcsiak is ezt tették. Önerőből felújították templomukat.

A falu a határát az öreg Dunának támasztja, a körülötte elterülő dús füvű rétek, legelők, szántóföldek a történelem folyamán megélhetést biztosítottak a lakosságnak. Híresek voltak a dunai vizimolnárok, a halászok, az aranymosók. A malmokat a második világháborúban a visszavonuló német csapatok fölrobbantották. A molnár társulatnak is csak a zászlaja maradt meg, amit a nagybajcsiak máig nagy becsben tartanak, és a templom szentélyében őriznek. A marhacsordák foga alatt sem serceg a fű, mert már nincsenek marhacsordák. Az állattenyésztés, a zöldségtermesztés, a halászat családi keretek közé szorult, a szépreményű aranymosók pedig talán valamelyik környékbeli gyárban dolgoznak.

- Mindig is zárt közösség volt a miénk. Színtiszta magyar, katolikus emberek laktak itt, s csak ritkán akadt egy-egy betelepülő, úgynevezett "gyüttment" - mondja Écsy Ilona, aki miközben beszélgetünk, a plébánián sürgölődik. Az egyházközség képviselőtestületének tagjaival együtt az ünnepségre készülődik. Várják a vendégeket, köztük Ladocsi Gáspár segédpüspököt, Écsy Gábor és Tóth Kálmán plébánosokat. Mindhárman a falu szülöttei. Büszkék is rájuk az itteniek, akiknek fejében tavasszal született meg a templom felújításának gondolata. S amit elhatároztak, rövid idő alatt meg is valósították -: külső támogatás nélkül, kizárólag a hívek adományaiból felújították templomukat, vagy ahogyan a püspök nagyanyja, s a közösség nevezte, a "szentegyházat". A házat, amely nemcsak a falakon belül, hanem a szívünkben is van. A helyet, ahol megismerhetjük Isten akaratát, a találkozás helyét Istennel, szeretteinkkel, s akár az ellenségeinkkel is. A felújított istenházát ünnepi szentmise keretében áldotta meg november 13-án, a magyar szentek és boldogok ünnepén Ladocsi Gáspár. Együtt celebrált vele két földije s a környékbeli plébániák papsága. A képviselő-testület tagjai virágcsokorral köszönték meg Mátrai István kanonok, győr-kisbácsai plébános áldozatos szervezőmunkáját, amit a felújítás során végzett. Pap nem lévén a nyolcszáz lelkes faluban, ő látja el az itteni hívek lelkigondozását.

A szentmise után a templomból kijőve a botjára támaszkodó néni a plébános vállára tette a kezét, s mosolyogva csak ennyit mondott: "Csodálatos volt, atya!"

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu