CD-ajánló

Nyolc

A Gável testvérek új nagylemezéről

Ha az embert arra kérik, hogy saját szerzeményeit értékelje, bizony hamar a szerénytelenség vagy a túlzott önvádaskodás hibájába eshet. Nem is próbálkozom meg ezzel a feladattal. Inkább arról szólnék, milyen gondolatokból és érzésekből született meg az eddigieknél lendületesebb és zenei stílusát tekintve letisztultabb, új nagylemez, amelynek címe: Nyolc. Ebből a címből ki tudja, mire következtethetünk, talán a ma embere elsuhan az elnevezés mellett, vagy legfeljebb annyit sutyorog az orra alatt: nekem aztán nyolc... Éppen ezzel a felfogással kívántunk szembemenni.

Ma azt hangoztatják a politikában és egyéb helyeken, hogy a hit magánügy, aki vallásos, az menjen a templomba vagy imádkozzon odahaza. Nem helyes gondolat, hiszen, ha valaki odaadta életét Istennek, és valaha már megtapasztalta az ő gondviselő szeretetét, többé nem tud hallgatni erről. Tetteiben egyre inkább láthatóvá válik az elköteleződés: átadja a helyét a buszon, felsegíti a babakocsis anyukát a lépcsőn, beengedi maga elé az indexelő autóst.

A megismert jóról nem hallgathatunk, és a felismert rosszat nem tolerálhatjuk. Erről szóltunk mi is az új lemezzel. Elmondjuk, hogy sokszor gyilkos a tévé, a gyerek videojátéka, hogy kiüresít az önmagáért való, lelketlen szex. De megénekeljük, hogy jó Istenben bízva két embernek egy életre szóló szövetséget kötni. Elítéljük az abortuszt, az eutanáziát, a drogot és az alkoholt, és énekelünk az örök élet krisztusi ígéretéről. A pénzhajhász világ ellenpólusaként odaállítjuk a zakeusi megtérést, az emmausziakkal együtt gyullad lángra a szívünk. Bűnbocsánatot és irgalmat a lator mintájára kérünk Jézustól, aki csak erre vár, mert "ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja"(2 Tim 2, 13). Ma azt látjuk, hogy a világ saját mocskában fetreng, és sokan végérvényesen hátat fordítanak Isten irgalmának. De van kiút, van remény Magyarország számára is, persze csak akkor, ha Jézust választja élete értelmének, nélküle csak tovább pusztulunk.

Sokféleképpen keressük a boldogságunkat. Az induló házasságokat javarészt a meglévő lakásra, a biztos egzisztenciára, a magas fizetésre, "a már kipróbáltuk egymást az ágyban bizonyosságára" alapozzák, egyedül Isten mindenben megtartó erejét felejtik el. Ma nem azt teszi az ember, amire hivatást kapott, hanem olyan munkahelyet választ, ahol egyéni, egyre bővülő szükségleteit kiszolgáló fizetést kap. Elfelejtettünk bízni Istenben, következésképp boldogtalanná is vált az életünk. Talán már nem oly népszerű Jézus nyolc boldogsága. Pedig nem találtak ki ennél jobbat. Mi sem énekelhettünk másról, hiszen az örök élet reménye rejtőzik minden kijelentésében. Szólnunk kellett, még akkor is, ha tudjuk, hogy a világ ma másképp gondolkodik, vállalva ezért az esetleges üldöztetést is. Az üldöztetés a jele lehet annak, hogy tanúságtevő és igaz módon követjük Jézust.

Ilyen és hasonló gondolatokat közvetítenek a nyolc dalt tartalmazó lemez hangjai. Negyvenöt percre talán sikerül kiemelnie bennünket a maga alá gyűrő, kegyetlen világból. A több mint nyolc éve kiteljesedő zenei hivatásunk is - amelyet sokan csak hobbinak tartanak - Isten irgalmáról, az égi ország ígéretéről, valamint a vele való élet öröméről kíván tanúskodni. Ez az öröm már itt a földön is elérhet bennünket. Minden bizonnyal ez szerezheti meg számunkra az igazi boldogságot.

Úgy érzem, minden lényegeset leírtam, a többi magáért beszél. Bízunk abban, hogy Isten felhasználja szerzeményeinket országának építésében, ezért áldattuk meg az elkészült felvételt is. Hiszünk abban, hogy Istennek célja van vele. A nagy dolgok csak ezután történnek... benned.

Az előttünk álló időszakra szánt mottónkkal kívánunk elmélyülést és megtérést Nyolc című lemezünk hallgatása közben: "Téged választottalak, Jézus! - 2006, a döntés éve."

Gável András

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu