Az élmény olyan, mint a levegő

Marton László, a nemzetközileg elismert szobrászművész a hónap elején ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Ez alkalomból egy korábbi beszélgetésünkben elhangzott vallomásával köszöntjük.

"Ars longa, vita brevis: a művészet hosszú, az élet rövid - mondja a latin közmondás. Mennyire igaz megállapítás. Gyermekkoromtól kezdve álmok sokasága született meg bennem, amelyek művészi valósággá formálására törekszem a magam meggyőződése szerint a körülöttem változó, sokszor zűrzavaros világban.

Aligha tudok művészetemről beszélni, mert ha képes lennék rá, akkor ugyan miért formáznám az anyagot? Kodály Zoltán mondotta a zenével kapcsolatban: ha nem értjük is, de hallatán a hátunkon érezzük a bizsergést. Ugyanez érvényes minden művészetre: egy ponton túl nem lehet elemezni, mert úgy járunk, mint amikor kezünkbe veszünk egy pillangót, hogy közelről vizsgáljuk meg, s közben ujjaink között szétporlad a lepke szépsége.

Az igazi művészet a maga rendkívüliségével mágnesként vonzza magához az ember egész személyiségét - könnykicsordulásig. Az alkotás befogadásához nem kell különösebb előtanulmány, műértői magyarázat, mert az legtöbbször csak megzavarja a velünk született természetes érzéket. A művészet lényegét fölösleges magyarázgatni, mert hiszen éppen ez az, ami pusztán értelemmel megragadhatatlan.

A jó mű gondoskodik önmagáról: atmoszférát teremt maga körül, hipnotizál, magával ragadja az arra érzékenyt. A műélvező rabjává válik a műnek, szinte képtelen szabadulni tőle. Alkotás közben arra kell törekedni tehát, hogy a művész az expresszivitást a legmagasabb szintig fokozza. Ha ezt sikerül elérnie, akkor a legnagyobbat tette.

Mely műveimet látom teljesnek? Gyakorta felteszem magamnak ezt a kérdést. A jó alkotások általában úgy születnek, hogy rátalálok valamilyen témára, s addig izgatja a fantáziámat, addig hordom magamban a feladatot, amíg be nem érik. S elérkezik az alkalmas idő, amikor neki kell állnom a munkának, ám vigyázva arra, hogy a csíra jó meleg katlanban fejlődjön, s az izzást mindvégig igyekszem megtartani. Ami nem könnyű, hiszen közben telik az idő, s különféle hatások - jók és rosszak - egyaránt érnek. A dolgok szerencsés találkozása esetén - igaz, ritkán - mégis megszületnek a jó szobrok, s erre semmiféle recept nincs.

Visszatekintve jobb munkáimra, mindig találok valamit, amivel utólag nem értek egyet, tehát teljességről nem beszélhetek. Azt hiszem, ez így van jól, mert további munkára ösztönöz. Egy művet nem lehet befejezni, csak abbahagyni."

(elmer)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu