Elég

Ha igaz, hogy a felvilágosodás lényege összefoglalható ebben az egyszerű mondatban - miként a Horatiustól átvett felszólítással Kant megfogalmazta -: "merj tudni!"; talán az is igaz, hogy korunk legjellemzőbb mondata nem lehet más: "tudj merni!" Azaz: tudj meríteni mindabból, ami körülvesz - minél többet, minél nagyobb merítőhálóval, nagykanállal, feneketlen zsákkal. Kérj többet, hiszen megérdemled. Válaszd a nagyobbat, hiszen csak egészen kicsivel drágább. Nincs rá szükséged? Nem érdekes: olcsó, vigyed.

Nem tudom, megfigyelték-e, a folyékony szappan utántöltő zacskójában mindig picikét több van, mint amenynyi kell: kénytelen vagyok kidobni az utolsó cseppeket. Óhatatlanul rászoktatnak: ne takarékoskodj, felejtsd el az ésszerűséget. Hiszen van bőven, bánj vele nagyvonalúan. Meg is született a fogyasztói kor hitvallása: "Olyan gazdag szeretnék lenni, hogy eldobhassam a szappant, ha már nem látszik rajta a felirat." A tékozlás ördöge pedig röhög a markába.

Van azonban egy mondat, amely a torkára forraszthatja a kárörvendő gúnykacajt. Ezt a mondatot egyre többször hallom katolikus esküvőkön is, pedig eredetileg a reformátusok esküjéből való. Mégis újabb és újabb katolikus jegyespárok érzik úgy, hogy közös életük kezdetén - ha úgy tetszik: közös születésük pillanatában - nekik is el kell mondaniuk. Talán nem véletlenül. Mert nem a katolikusság vagy a reformátusság lényegét érinti ez a mondat, hanem a tékozlás, a szétszórás, a felelőtlenség ördögének ad csattanós választ. A felekezetsemleges kísértőnek szól. Mégpedig így: "Hozzá hű leszek, vele megelégszem..." A konzumkor fiainak nyelvére lefordítva: "Ha olyan gazdag lennék, hogy eldobhatnám a szappant, ha már nem látszik rajta a felirat, akkor sem tenném. Megvárnám, míg egészen aprócska lesz, majd rátapasztanám a következő szappanra."

Vele megelégszem... Micsoda önismeretre valló mondat! Micsoda világismeret van mögötte! Micsoda istenismeret hatja át! Az izgága nyugtalanságot fékezi meg, amikor azt tudja mondani: megtaláltam a nagy Ő-t. Nem keresek "Őbbet". Nem kérek többet. Amire szükségem van, már az enyém. Jöhet akármilyen leárazás: nincs többre szükségem. Nem nyújtom ki a kezem pusztán az élmény kedvéért, hogy szakítsak.

Vele megelégszem. Döntöttem. Megfontoltam Isten előtt szándékomat. S attól kezdve nem kacérkodom a gondolattal, hogy rosszul döntöttem. Nem keresek jobbat a jónál. Nem dőlök be a "mert megérdemlem" praktikájának. Ugyan miért is érdemelném meg?

Távoztasd el tőlünk, Urunk, a "még többet, még szebbet, még jobbat, még nagyobbat" kísértését. Add, hogy jó szívvel tudjunk nemet mondani a nyugtalanító soha meg nem elégedésre. Add, hogy merjünk többet tudni szándékaidról, és ne akarjunk többet meríteni, mint amennyire valóban szükségünk van.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu