Homíliavázlat

Észrevettél-e a másik emberben?

Ritkán tudatosítjuk magunkban, hogy Krisztus ítél. Urunk lesz - a mai evangélium tanúsága szerint.

Megújításra vár ugyanakkor az az istenkép, amely benne csak szigorú bírót lát, akitől félni kell - mindez ószövetségi istenképet feltételez. Olyan Isten képe ez, akit inkább félek, mint szeretek. Ugyanakkor a "bratyizós", a "haverkodós" istenkép is hamis, amely olyan Istent mutat, aki "úgyis mindent megbocsát", akinek túl lehet járni az eszén. Vannak aztán, akik számára Isten amolyan háziorvos csupán, akire akkor lehet csak szükség, ha valaki megbetegedett környezetünkben. Hasonlóan hamis kép az, amely "takarítónak" vagy másfajta "szolgáltatónak" látja Istent, akinek azt a feladatot adhatjuk, hogy tegyen rendet körülöttünk és teljesítse kívánságainkat, ezt követően pedig hagyjon békén.

Az evangéliumok Krisztusa nem ilyen.

Kérnünk kell, hogy ő maga tisztítsa meg a róla alkotott hamis képet, hogy olyannak ismerhessük meg, amilyen ő maga.

Ő minden szív királya és középpontja - a Jézus szíve litánia szavai szerint. Semmi különöset nem kell tehát tennünk, mint azt kérnünk a mi Urunktól, hogy életünk, látásmódunk az ő szíve szerinti lehessen. Hogy úgy lássuk a világot, ahogy ő, úgy érezzünk, ahogy ő. Hogy a szívünkben, az életünkben ő uralkodjék, hogy számunkra ő legyen a király. Sokat segíthet, ha minden, minden eseménnyel kapcsolatban feltesszük magunknak a kérdést: "Mit jelent ez Jézusnak?" Gondoljunk arra, hogy amit éppen tenni készülünk, az közelebb visz-e hozzá, vagy éppen eltávolít tőle.

Kijózanító a mai evangélium. Krisztus a világmindenség királya, amellett, hogy végtelenül gyengéd és szeret, határozott és igényes velünk szemben.

Gyerekek szokták kérdezni hittanórán, hogy van-e élet a földön kívül. Teljesen mindegy, hogy van-e, hiszen ha van is, a megváltás arra éppúgy érvényes, mint ránk: Krisztus a mindenség királya!

Az utolsó ítéleten egyetlen kérdést tesz fel: felismertél-e a másik emberben? Nem érdekli, milyen hivatalt töltöttünk be, hány nyelvvizsgánk és doktorátusunk volt, miféle javakat sikerült fölhalmoznunk. Felismertél-e a másik emberben? - ez lesz a kérdés. És ez elől nem térhetünk ki - ő mindenkiben benne él - lehet, hogy valakiben el van torzítva az arca -, a felhívás akkor is érvényes: hogy őt keressem a másik emberben.

Észrevettél-e a hajléktalanban, aki a piros lámpánál a Fedél nélkül című újságot árulja? Vagy felhangosítottad a rádiót, felhúztad az ablakot, és elfordítottad a fejedet tőlem? Észrevettél-e az iskolában, mikor magányos voltam, és velem nem játszott senki? Vagy beálltál a sorba, és a többiekkel együtt kinevettél és csúfoltál? Észrevettél-e a munkahelyen, mikor bűnben vergődtem, csak a munkámnak éltem és tönkretettem a családomat? Vagy tiszteletben tartottad a "szabadságomat", és nem szóltál, hanem hagytad, hogy még mélyebbre zuhanjak?

Vajon tőled mit kérdez majd?

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu