Az óváros lábánál az azúrkék tenger

Utazások Dalmáciában

Látkép a Szent Anna-erődből, Sibenik

A horvát tengerpartra utazó turista a bőség zavarával küzd. Az Isztria-félszigettől Dubrovnikig (Raguzáig) húzódó hosszú, öblökkel csipkézett és szigetekkel tarkított tengerpart csak úgy ontja a természeti és kulturális látnivalókat. A magyar történelemmel és kultúrával ezer szállal összefonódott partvidék szépségét, jelenét és múltját jelen írás terjedelmi korlátai között még vázlatosan sem lehet megírni, így a választás meglehetősen önkényes lesz: arról fogunk elsősorban írni, amiről frissen úti élményeket szerezhettünk ezen a nyáron, ez pedig Észak-Dalmácia, azon belül is Zadar (Zára), Sibenik és Trogir (Trau).

A múlt szempontjából a mai horvát tengerpart két részre osztható: az északi rész a történelmi Horvátországhoz tartozott: 1102 óta a Magyar Királyság részeként, amikor Könyves Kálmán királyunkat horvát uralkodóvá koronázták. Közjogilag ugyanakkor Horvátország nem vált Magyarország részévé: a szuverenitás és autonómia bizonyos mértékét és formáját mindig is megőrizte, mint ahogy kulturális identitását is. Magyarország és Horvátország társországok voltak, a Szent Korona uralma alatt.

A néhai erőd bástyája, Trogir

Évszázados barátság - ellenségeskedő epizódokkal

A magyar és horvát történelem sok szálon kapcsolódik össze. Leghíresebb közös hőseink a Zrínyiek voltak, akiket mindkét nép magáénak vall, teljes joggal. A Zrínyiek - identitásukat tekintve - éppen úgy voltak magyarok, mint horvátok. A várvédő Zrínyi Miklós hőstettét a dédunoka, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós énekli meg gyönyörű eposzában, a Szigeti veszedelemben ékes magyar nyelven, amelyet aztán bátyja, Zrínyi Péter menten le is fordít horvátra. A mai ötkunás horvát bankjegyen két férfi arca látható: Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc portréja, akik a híres "sub rosa" összeesküvésben szőttek terveket a Habsburg-uralom megdöntésére, és akiket ezért az udvar 1671-ben ki is végeztetett.

A magyarság és horvátság közötti harmónia 1848-ban bomlott meg, amikor a bécsi udvar felbujtására Jellasics horvát bán a törvényes magyar kormányra támadt. Az 1918-as összeomlásban szintén ellentétes oldalra kerültünk, a horvátok - a szerbekkel és szlovénokkal együtt - a délszláv állam létrehozása mellett döntöttek. Az 1991-ben kitört délszláv háború ugyanakkor újabb fordulatot hozott számukra, a nemzeti függetlenséget. Szimbolikus jelentőségű, hogy Jellasics lovas szobrát, amely addig kivont kardjával Budapest felé fordult Zágráb főterén, elforgatták - a horvát bán azóta Belgrádot fenyegeti. A horvát és magyar nép közötti barátság helyreállt, a két nemzet ismét egymásra talált.

Az Isztria-félszigettől délre, Zadar (Zára) fölött kezdődő, és egészen Dubrovnikig (Raguzáig) húzódó Dalmácia története ennél is fordulatosabb volt. Bár etnikailag, vallásilag és kulturálisan éppen olyan horvátok lakják, mint az "anyaországot", a kora középkori horvát uralkodóknak kemény és váltakozó sikerű harcot kellett vívniuk a területért, hol Bizánccal, hol Velencével háborúzva. A küzdelembe Szent László királyunk szállt be először a XI. század vége felé, a horvátok oldalán, Könyves Kálmán pedig már közös uralkodóként küzdött a tengerparti városokért. A béke igen ritka vendég volt Dalmáciában: a terület hoszszú háborúskodás után, Zsigmond király uralma után veszett el végleg a Magyar Királyság számára. Ekkor a Velencei Köztársaság tartós uralma következett be a térség fölött. A rövid napóleoni megszállást felváltó Habsburg-fennhatóság alá kerülve megteremtődött a lehetősége annak, hogy Horvátország és Dalmácia egyesüljön, ez azonban nem következett be. Dalmácia közvetlenül osztrák uralom alá került, ami az 1867-es kiegyezés után sem változott: a kettős monarchiának nem a magyar, hanem az osztrák "felére" került.

Szent Anasztázia-templom, Zadar

Hit és haza - dalmát módra

Észak-Dalmácia központja ma is Zadar, az azonos nevű régió (egykoron zsupánság) székhelye. Igazi dalmát gyöngyszem, hamisítatlanul mediterrán hangulatú óvárossal, ódon, történelmi levegőjű szakrális épületekkel. A város már az első ezredforduló előtt is jelentős közigazgatási és egyházi központ volt. A híres-neves Szent Donát püspök itt építette fel a később róla elnevezett, monumentális hatású templomot a IX. században. A szomszédságában csodálhatjuk meg a Szűz Máriáról, valamint a Szent Anasztáziáról elnevezett, csodálatos templomokat, amelyek - a dalmát templomépítészetre jellemzően - romantikus, gótikus és reneszánsz jegyeket egyaránt magukon hordoznak. Nem messze innen találhatjuk a Szent Ferenc- és a Szent Krseván-templomot is. Előbbihez kolostor is tartozik, éppen felújítás alatt álló, évszázados sírhelyeket őrző kvadrummal.

A horvátok híresek élő hitükről és jelentős vallásgyakorlatukról: vasárnap és ünnepnapokon zsúfolásig telnek náluk a templomok. Elkötelezett katolicizmusukat jelzi az is, hogy II. János Pál pápáról még életében teret neveztek el a városban, csakúgy, mint sok más dalmát településen (legtöbbször a főteret vagy a legszebb terüket). A pápai udvar ugyanakkor szintén erőteljes érdeklődést mutatott Horvátország felé (II. János Pál négyszer járt az országban), amit mindig is a nyugati kereszténység délkeleti védőbástyájának tekintett.

Szent Donát-székesegyház, Zadar

Az erős katolikus elkötelezettség mellett feltűnő a horvátok magasan izzó és látványos hazaszeretete is. A horvát nyelvben valószínűleg hiányzik a "horvátkodik" szó - a szörnyűséges "magyarkodik" kifejezés lefordításakor alighanem bajban lennének. Errefelé büszkén lobog a nemzeti zászló, de magától értetődik a piros-fehér kockás pólók és lakberendezési tárgyak jelenléte is. A vendéglőkben többnyire horvát zene szól, a vendégeket horvát éttermekbe, kocsmákba (konobákba) invitálják. Az üzletek tömve vannak horvát áruval, a háború által elpusztított épületeket újra felépítették. A frissen kiépült autópálya-hálózat elkészülésének gyorsasága bámulatos. Nemkülönben lenyűgöző idegenforgalmi marketingjük: már a határon kezünkbe adtak egy csodálatos fényképekkel illusztrált kiadványt az ország szépségeiről, egy praktikus információkkal teletűzdelt füzetet, valamint egy remekül használható autóstérképet. A horvátok megnyilvánulásain látványosan átsüt, hogy mennyire szeretik a hazájukat. Talán ezért is éreztük magunkat annyira jól ott. Aki szereti a saját otthonát, annál a vendég is örömmel tartózkodik.

Szent Lőrinc-katedrális, Trogir

Zadarra visszatérve, említsük meg a Képes krónika egyik szép történetét. Eszerint Könyves Kálmán királyunk, miután a város makacsul ellenállt neki az ostromkor, azt fontolgatta, hogy büntetésül felgyújtja Zárát. Ekkor azonban álmában megjelent neki Szent Donát, és bottal fenyegette meg: ne merjen a városhoz nyúlni. Így volt, nem így volt, egy tény: Zára sértetlen maradt, és miután a bölcs uralkodó széles körű autonómiát biztosított neki, a későbbiekben szoros és hű szövetségese maradt a királyi hatalomnak.

Kékség és örökség

Zadartól dél felé utaztunk, Biograd na moru, vagyis a Tengermelléki Fehérvár mellett elhaladván. A város arról nevezetes, hogy itt koronázták királlyá Könyves Kálmánt. Sajnos a várost a velenceiek, a keresztes hadak és a törökök egyaránt kifosztották, így mára nemigen maradt benne látnivaló. Így aztán meg sem álltunk Sibenikig, amelynek lenyűgöző szépségű, hatalmas területen érintetlen óvárosa méltán ejti bámulatba az erre vetődő látogatót. A kikötői városrész hat-nyolcszáz éves utcáin, a fél évezrednél jóval idősebb házak között sétálgatva szinte harapni lehet a sűrű, történelmi levegőt. Megcsodáltuk a gótikus-reneszánsz építésű Szent Jakab- székesegyházat, majd felsétáltunk a Szent Anna-erődhöz, ahonnan páratlan kilátás nyílik a környékre. A legmagasabb ponton természetesen hatalmas horvát lobogó hirdeti a város lakóinak hazaszeretetét.

Sibeniket elhagyva, Trogir (Trau) felé vettük az irányt. Trau története igen tragikus ponton jelentős a magyar történelemben: a mongol-tatár hadak elől menekülő IV. Béla és családja itt lel menedéket, majd itt fogadja meg az Úrnak, hogy ha visszakapja királyságát, a közeli Klis várában menekülés közben született leánygyermekét Istennek ajánlja. Így kezdődött Árpád-házi Szent Margit mennyei elhivatása. A király - Isten kegyelméből - visszakapta az országot, Szent István országát, ahol a romokon új életet kezdett, Szent Margit élete pedig azóta is példa minden keresztény számára.

Trau történelmi városmagja egészében az UNESCO-világörökséghez tartozik. A múlt atmoszférája ismét körülveszi az embert: Róma, Bizánc, Velence és az Árpád-ház egyaránt itt hagyta örökségét. Megcsodáltuk a XII-XV. században épült Szent Lőrinc-katedrálist, amely szintén ötvözi a romantikus, gótikus és reneszánsz stílusjegyeket. Itt is találni magyar vonatkozású emléket: a katedrális kincseskamrájában látható IV. Béla koronázási palástja. A főtér természetesen itt is a boldog emlékű főpásztor, II. János Pál tiszteletét és szeretetét őrzi a nevében. Meglátogattuk az egykori vár épségben maradt bástyáját is, ami bevehetetlennek bizonyult a Béla királyt üldöző mongol-tatár seregek számára.

Utunkat Split (Spalato) felé folytattuk volna, de a feledhetetlen tengeri fürdőzésekkel teletűzdelt nyaralásunkba ez sajnos már nem fért bele. Diocletianus császár hatalmas palotáját, amely szinte teljes terjedelmében fennmaradt az utókor számára, egyelőre csak elképzelni tudjuk. Az uralkodó egykori mauzóleuma a krisztusi fordulat óta dómként hirdeti az egyedüli, élő, igaz Isten dicsőségét. Szintén jövőre maradt a varázslatos szépségű Korcsula szigete, Marco Polo szülőházával, akárcsak az Adria gyöngye, Dubrovnik (régi olasz nevén Raguza) is. Az a város, amely egészében az UNESCO védnöksége alatt áll, mint a Világörökség része, és amely a vérzivataros időkben - a török háborúk idején - két és fél évszázadig adott menedéket a Szent Jobbnak. A tenger felett ékszerdobozként tündöklő, büszke kereskedőváros templomaiban ma is több ereklyét őriznek államalapító szent királyunktól.

A sort persze még hosszasan folytathatnánk: Horvátország számtalan, megtekintésre érdemes kulturális, történelmi és természeti kinccsel büszkélkedhet... Dalmáciában kószálva egyébként pontosan ugyanúgy járhatunk, mint a Tündérkert, Erdély földjén: észrevétlenül "beleszerelmesedünk" a tájba. A csillogóan tiszta, azúrkék tenger, a kopár hegyormok, a feledhetetlen vízesések, a titokzatos középkori sikátorok a családosoknak különösen is kalandos üdüléseket ígérnek. Mi, magyarok sokat tanulhatunk a házigazdáktól is, és igencsak jól érezhetjük magunkat a büszke, egészséges nemzeti öntudattal megáldott horvátok körében. Horvátország ugyanis évszázadok óta töretlenül és tárt karokkal várja a Szent Korona alattvalóit. Élni e vendégszeretettel - legalább egyszer - érdemes.

Szöveg és képek:

Hegedűs-Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu