Stágel Bence

Törvény az önkéntes munkáról

Lehetőség egyházközségeknek

Kicsit mindig megijedek, ha új, előzmények nélküli törvény elfogadásáról hallok - ilyenkor ugyanis az állam újabb és újabb életviszonyokat von szabályozási körébe. Az ember ugyanis tapasztalja, hogy a különféle hivatalok és az állam nemritkán olyan ügyeket is igyekszik jogi úton (újra)szabályozni, amelyek addig szépen folytak a saját medrükben. Az ilyen esetekben könnyen előfordulhat, hogy a normaalkotással együtt járó "skatulyázással" több, korábban legálissá tett életviszony illegális tartományba kerül, másrészt hogy a korábban az élet által elrendezett kérdések túlbonyolódnak, bürokratizálódnak.

Az említett érzésekkel kezdtem olvasni a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló, négypárti konszenzussal létrejött, október 1-jén hatályba lépő, 2005. évi LXXXVIII. törvényt. Az egyház működésének a kezdetektől egyik alapját jelenti a diakónia, a másokért önként, szeretetből végzett tevékenység, s ezt a hatályos magyar jogszabályok sem tiltják. Szükség van egyáltalán szabályozásra? Nem nehezíti inkább a - még oly jó szándékú kezdeményezésből kinőtt - törvény az önkéntes segítést? Ezek után különböző munkajogi jellegű szabályozók - mint a bejelentési kötelezettség vagy az írásbeli szerződéskötés - fognak vonatkozni a karitászos munkatársra, a ministránsokra és más plébániai segítőkre?

A jogszabályt végigolvasva megnyugodhatunk. Örömmel tapasztalható, hogy a törvény nem akar ebbe a "skatulyába" beleerőszakolni senkit. Lehetőséget ad arra, hogy az önkéntes és az a szervezet, ahol önkénteskedik (mondjuk egy tettre kész hívő és egy plébánia), úgy állapodjék meg, hogy a tevékenységet más jogviszony keretében végzik: mint egyházi személy, vagy az egyház tagja, a vallásszabadság alapjogának megnyilvánulásaként esetleg egyszerűen ingyenes polgári jogi szerződés keretében. Lehetőséget ad tehát a törvény arra, hogy az önkéntes segítők foglalkoztatása az eddigiek szerint történjék továbbra is.

A törvényalkotó nem tett mást, mint létrehozott egy új, a felek által választható jogviszonyt, amely nem kötelező, de amely előnyökkel jár mind az önkéntes, mind az őt "foglalkoztató" fogadó szervezet számára. Ilyen előny a könnyen bizonyítható legalitás: a munkaügyi ellenőr vagy az adóellenőr előtt sokkal egyszerűbben bizonyítható, hogy valóban ingyenes munkavégzéssel van dolga, nem pedig a munkajogi szabályok áthágása és adóelkerülés miatt leplezett foglalkoztatásról, vagyis feketemunkáról. Szintén elsősorban a fogadó szervezetet segíti, hogy az önkéntes tevékenységgel kapcsolatos, költségtérítés jellegű, illetve természetbeni juttatások (például az önkéntesnek étkezést, szállást biztosítanak, kifizetik a buszjegyét, a benzinköltségét, kifizetik az oltását, mielőtt fejlődő országba küldik) biztosítása, valamint az egy évben legfeljebb körülbelül tízezer forint értékben adott jutalom adómentes. Ennek jelentőségét könnyen belátjuk, hiszen az utóbbi hetekben sok szó esik a természetbeni juttatások adójának emeléséről.

A fentiek persze az önkéntest is szolgálják, de számára nagyobb előnyöket is kínál a jogszabály: károkozás esetén több tekintetben is a munkavállalóhoz hasonló védelemben részesül. Egyrészt az általa harmadik személynek (azaz a kívülállóknak vagy egy szociális intézményben például az ellátottaknak) okozott kárért nem ő, hanem a fogadó szervezet felel, s ez legfeljebb akkor hárítható tovább az önkéntesre, ha az a károkozás számára felróható volt. Az önkéntes által elszenvedett kárért pedig a fogadó szervezet felel, a felelősségtől csak néhány, a munkajogból ismert esetben mentesül. A szülő beleegyezésével önkéntes jogviszonyban a tíz év fölötti gyerekek is állhatnak, számukra a törvény fokozott védelmet kínál.

Mi hát a teendője egy plébániának, szociális otthonnak, ha ennek az új jogviszonynak a keretében szeretne önkénteseket foglalkoztatni? Először is fontos leszögezni, hogy nem minden tevékenységi körben van lehetőség ennek a preferált jogviszonynak a választására: az egyházi jogi személy csak hitéleti, közcélú és működésével összefüggő tevékenysége körében teheti meg. Ebbe a körbe tartozhat az önkéntes hitoktató, a plébániának könyvelő hívő vagy a már sokszor említett karitászmunkatárs. A körből tehát - akárcsak az önkormányzatok, költségvetési szervek, közhasznú szervezetek esetében - az esetleges gazdasági-vállalkozási tevékenység van kizárva, amely a fenti adókönnyítések miatt érthető is.

Ha tehát egy plébánia ebben a körben szeretne önkéntest foglalkoztatni, és úgy gondolja, hogy a törvény nyújtotta előnyökért cserébe vállalni tudja és akarja a többletadminisztrációt, akkor először a törvény mellékleteként kiadott adatlapon be kell jelentenie az önkéntesek foglalkoztatását a kormányzati civil kapcsolatokért felelős tárcának, amely jelenleg az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium. Ebben az esetben nem az önkéntesek bejelentéséről van szó, hanem a fogadó szervezeti körbe történő bejelentkezésről: ellentétben ugyanis a munkavállalók bejelentésével, ez nem személyenként történik. A fogadó szervezet alapvető adatait kell megadni, azt, hogy mely tevékenységi körökben kíván önkénteseket fogadni, továbbá néhány, a jogalkalmazás szempontjából fontos tényt kell közölni. A szükséges adatokat átnézve könnyen belátható: a fogadó szervezet egy "jól fogalmazott" bejelentéssel évekre, évtizedekre letudhatja ez irányú kötelezettségét. Ez alól csak az önkéntesekkel történő építkezés a kivétel, mert ebben az esetben a helyszínt minden egyes esetben be kell jelentenie.

Az egyes önkéntesek bejelentésére tehát nincs szükség, az ő adataikat maga a fogadó szervezet kell, hogy nyilvántartsa, és bizonyos esetekben (tartós jogviszony, költségtérítés, külföldi elem) szükség van a szerződés írásba foglalására is. A törvény hatálybalépéséhez közeledve azonban egyre több helyen elérhetők lesznek különböző nyilvántartás- és szerződésminták, amelyeket bárki egyszerűen, jogi ismeret nélkül a maga igényei szerint alakíthat.

Bátran ajánlható tehát ez az új lehetőség a nagyobb számú önkéntest, illetve őket rendszeresen alkalmazó plébániáknak, továbbá valamennyi egyházi szociális és egészségügyi intézménynek.

(A szerző jogász, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának munkatársa.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu