Találkozás az utolsó napon

Roger testvér emlékezete

Az Úristen különös kegyelme, hogy augusztus 16-án, kedden találkozhattam Roger testvérrel. Tavaly, amikor szintén Taizében jártam, utolsó este odamentem hozzá áldásra. Akkor ő Luc testvéren keresztül azt üzente, hogy amikor legközelebb Taizében járok, szeretne velem beszélni. Ez az alkalom idén, élete utolsó hetében jött el. Jeleztem Luc testvérnek, hogy itt vagyok, mire ő azt mondta, kedden ebédre menjek hozzájuk, utána tudok Roger testvérrel beszélni.

Csak néztünk egymás szemébe, és végül csak annyit mondott: "Az Úr a szívünkben lakik!"

Sokszor hallottam már hasonló kijelentést, de ismerve Roger testvér életét, most különösen mélyen érintett.

Ezen a héten a lehetőségek közül az "egy hét csendet" választottam, amely mindennap egy bibliai bevezetőn és egy testvérrel való folyamatos kapcsolaton keresztül az Istenben való elmélyedésre hív.

A bibliai bevezetőkön arról esett szó, hogy az Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem folyamatosan - nap nap után - teremt valami újat, és ha ezt fölfedezzük, akkor lehetnek "jó és kevésbé jó napok" (Emil testvér szavai), de rosszak nem. Kedden délután találkoztam Rob testvérrel, aki a vezetőm volt ezen a héten. Éppen azon a napon beszéltünk arról, hogy Isten a törött cserepekből is tud újat létrehozni. Vagyis problémáinkban rá kell hallgatnunk, figyelnünk kell, mit alkot a mi agyagcserepeinkből...

És este halt vértanúhalált Roger testvér. Nagyon nehéz, de kegyelemmel teljes csendben megélni ezeket a napokat, azt, hogy a fent említett gondolatok hogyan öltenek testet, figyelni az Úrra, aki újat teremt az összetört cserepekből. Azon az estén reményvesztettség szállt a szívembe, de a másnap reggeli ima előtti misén találkoztam Rob testvérrel. Nem beszéltünk, de tekintetéből remény sugárzott. Akkor értettem meg, hogy most kell igazán megélnünk azt, ami a taizéi domb üzenete, és amire Roger testvér is az életét tette: a béke, a kiengesztelődés és a remény jeleivé válnunk. Most kell igazán egységben lennünk, hogy a megosztottság lelke ne érje el végső győzelmét!

"Oculi nostri ad Dominum Jesum...!" "Szemünket feléd fordítjuk, Urunk, Jézus...!" - énekeljük ezekben a napokban. Ezzel a reménnyel búcsúzom, és az "Úr, aki a szívünkben lakik", meg fogja mutatni az utat számunkra és a közösség számára is.

"A lelkem csak az Úrnál csendesül el, az Úrban béke vár!

Csak nála lelhet nyugodalmat lelkem, nála béke vár!"

Bernát

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu