Homíliavázlat

A megbocsátás győzelme

Élt Esztergomban egy öreg testvér. Két elemivel, egy olvashatatlanságig kiimádkozott, vékonyka kis imakönyvvel és egy toldozott-foldozott rózsafüzérrel rendelkezett. Maga volt az imádság, a szolgálat és az evangéliumi derű. A szentmisék után madarat lehetett volna vele fogatni. Egész egyénisége nagy alázattal zengte az örömöt: "csodálatos kincset adtál...".

Halála után könnyű dolga volt a gvárdiánnak, ugyanis nem volt hagyatéka, amit rendezni kellett volna. Néhány cetli, imitt-amott a szobában, tele ákombákomokkal. Az egyiken megakadt a szeme. Szokatlanul zilált, alig-alig olvasható írás volt, gondosan elrejtve a párna alá. Egy levél. Titkos közlés, melyet csak a legjobb, legdrágább barát tudhatott, érthetett meg. Kiderül belőle, hogy a mondott testvér öregkori agyérelmeszesedésben szenvedett, melynek következményeképpen rátört az üldözési mánia.

"Engem" - kezdődik az írás, s e szó után egy hosszú szünet van, mély, fájdalmas sóhaj, és benne nagy fekete pont rajzolva, mintha lefestené: ilyennek látnak, mert a folytatás ez: "mindenki utál", ebbe vagyok bezárva. A "mindenki utál" után ugyanis van egy zárójelbe tett hozzátoldás: "ki sem állhat", majd az aláírás: Lambert.

A levél itt nem fejeződik be, folytatódik egy sor kihagyással, mintha a folytatás később, belső kínok és imádságok, egy verejtékes, vergődő éjszaka után születne meg.

Az aláírás utáni új bekezdés ezzel a két szóval nyit: "ez biztos". Ez jelenti, hogy amit eddig leírt az utálatról, az úgy is van. De jelenti azt is - és itt a helyesírási hibának, a szavak utáni vessző hiányának jelentősége van -, hogy a következő kijelentések is biztosak, "nem tünde tan, nem pille vélemény" (Sík Sándor). Íme a folytatás: "ez biztos én annál jobban szeretem őket Jézusom" - és itt elfogyott a papír, de nem a mondanivaló. A cetli bal oldalán található a "titkos záradék". Ha oldalra fordítjuk a lapot, ez olvasható: "érted: Kedves Jézusom". Ez a levél vége. És mindenek kezdete.

Előttem ez a levél sugalmazott tekintéllyel bír. Megmutatja, hogy miként ment ki Jézus szeretete, minden körülmények között, az utálkozás poklából a szívből megbocsátás mennyországába. Hálás vagyok, hogy elolvashattam Lambert testvérnek barátjához, a kedves Jézushoz írt levelét, és hogy most tovább is adhatom: "Engem mindenki utál (ki sem állhat) Lambert - ez biztos én annál jobban szeretem őket Jézusom, érted: Kedves Jézusom".

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu