Múltidéző

"Szabadság" Európában

Természetesen nem ismertem személyesen Nyisztor Zoltánt. Amikor kivándorolt, tízéves voltam. Jóval később bukkantam rá úti beszámolóira, a Nemzeti Újságban írt kemény, elvhű cikkeire. Emlékezetem szerint Doromby Károly írt róla, nyitottságára, nyugalmas bölcsességére irányítva a figyelmet.

Nyisztor Zoltán

A bécsi magyar könyvkiadó jóvoltából került hozzám Ötven év című remek összefoglalása századunk magyar katolikus megújulásáról, amelyből mindaddig puskáztam, amíg valaki el nem emelte. (Ebben az évben, régi, kedves tanítványom jóvoltából kaptam meg ismét. Okulva a tapasztalatokból, hátradugtam a polcon.) S egy régebbi szerzeményem: Magyar Góg című cikkgyűjteménye 1936-ból (18 forintot kértek érte!). Ezt a gyűjteményét Giovanni Papini akkori világsikere, a Góg ösztönözte, melyet Nyisztor fordított le, s megejtette a Jézus életét is megíró szerző iróniája. A fordítóból sem hiányzott az irónia, s ezt szabadította föl az olasz író. Nyisztor könyvéből időnként szemelvényeket olvasok föl, s úgy érzem, sok gondolata napjainkra sem avult el.

Párizs és Budapest között írta Az európai szabadság című cikkét, amely azért is érdekes, mert manapság tömérdek szó esik az európaiság fogalmáról, arról, hogyan lehetünk méltók Európa szellemiségéhez. Nyisztor Zoltán nem esett hasra Európától. Dúltan vette tudomásul a rendeleteket, tilalmakat, fenyegetéseket, amelyek érzékeny kortársait (például Kosztolányi Dezsőt is) tiltakozásra késztették. Már a vonatokon is tilalmak sora volt olvasható, "olyan tömegben, hogy a figyelmeztető táblákból legalábbis egy gyerekkocsit, vagy valamelyik szegény ember házára bádogtetőt lehetne csinálni". Büntetések, bírságok sora után kiizzadva, kissé tanácstalanul megkérdezett valakit, hol van az a hely Európában, ahol az ember valóban szabad. Ezt a tanulságos részt, amely a szerző állandó erkölcsi készenlétét is bizonyítja, már csak azért is idézem, mert szellemes, ugyanakkor nagyon valóságos is. E pár mondattal is tisztelegnék Nyisztor Zoltán emléke előtt, épp egy olyan művéből választva az idézetet, amely nem szerepel az új lexikon irodalomjegyzékében.

- A parlamentben! - röhögte az arcomba.

- És máshol sehol? - faggattam türelmetlenül.

Felvonta a vállát.

- Na meg a bárban - felelte tétovázva s hunyorgó szempillantással hozzáfűzte: - Ha van hozzá dohánya, szívesen elvezetem.

Az ajánlatot elfogadtam s pár perc múlva egy pinceszerű bejárat tompán világított torka nyelt el bennünket. Mondhatom, épületes látvány fogadott. A parketten görcsösen egymásba ölelkező párok vonaglottak részegen, minden pillanatban felborulással fenyegetve egymás testi épségét. Akik az asztaloknál ültek, még részegebbek voltak, s bizonyára csak azért nem táncoltak, mert már lábra állni sem tudtak. Bárgyún, állati kéjjel, sűrűn pislogtak, mérhetetlenül sokat ittak, elcsepegtették és feldöntötték az italokat, baromi témákról diskuráltak és állati hangon nyihogtak vagy kurjongattak. A férfiak fején nevetséges bohócsipkák voltak, a nők pedig nyávogó papírdudákon fújták a taktust. Néha egy-egy ember rosszul lett s a figyelmes pincérektől vezetve, kínosan összeszorított fogakkal hagyta el a termet.

A hangulat emelkedőben volt. Trágár vicceket suttogtak, erkölcstelen nótákat énekeltek s erkölcstelen ajánlatokat tettek - ismerős és ismeretlen vegyesen - egymásnak és mindenkinek. Mondták, hogy régebben még több más minden is szabad volt, például: csillárt leverni, tükröt bezúzni, a nagybőgő gyomrába beleugrani stb., de hogy most mindez a gazdasági krízis miatt egyelőre tilos.

Komisz éjszakám volt s kínos álmatlanságomban újságokat olvastam. Öngyilkosság, párbaj, válás a főlapon, erkölcstelen ajánlatok s születésszabályozó szerek a hirdetési oldalon. Hirtelen megvilágosodott előttem. Most már tudtam, hogy voltakép mi szabad Európában? - Minden, ami jellemtelen, erkölcstelen és bűnös!

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu