|
|
Czigány György Tíz mondat a látás homályáról A látszólag jól érthető művek is a lét páráinak homályában élnek, folyton változó arculatot, tartalmat hordozva. Nincsen véglegesen meghatározható képe egyetlen tájnak se: látványát egy-egy sokrétű pillanat emlékében őrizzük csupán. Az állókép mozdulatlanságának is dinamikus mozgás a természete. S mint valami diákszerelemben, úgy hevül fel képzeletünk a művek inspirációi, tájak, létdarabkák, leányi tekintet, búcsúpillantás egyszerre földi és égi valósága nyomán. Ebben van a titok megfogalmazhatatlan közérthetősége... Nem értjük az életet: a képzeletben megtestesült képeket, hangzatokat, szavakat is csak töredékesen! De épp ez teremti meg élményünk igazságát, szépségét. Titok a magunk múltja, jelene s teremtés előtti jövője éppúgy, mint másképp: megfejthetetlenek csöndjeink, szorongó örömeink, izgalmaink. Így érthetetlenek az elmesélhetőnek, logikusnak tetsző remekművek is: egyszerre jelentenek valami biztos evidenciát s ezt meghaladva rögtön örök ismeretlent is. A titok homálya, a színről színre látás elemi vágya vonz minket a nagy alkotásokhoz és a minden emberi teremtést elevenítő Alkotóhoz, akiben titok és nyilvánvalóság a legtermészetesebb egységben ragyog.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||