Hivatásuk a szent zene

Egyházzenei kórus alakul a Terézvárosban

Nyugaton, így például Angliában nagy hagyománya van a hivatásos templomi kórusoknak. Idehaza - elsősorban a keresztény kultúra történelem okozta mostohább sorsa miatt - finoman szólva nem mondható gyakorinak, hogy képzett zenészekből álló felnőtt énekegyüttesek rendszeres egyházzenei szolgálatot vállaljanak. Szeptember 18-ától Budapesten, a terézvárosi plébániatemplomban Horváth Zoltán plébános kezdeményezésére megkezdi működését egy ilyen kórus, melyről egyik szervezőjével, Merczel György terézvárosi karnaggyal beszélgettünk.

- A második világháború előtt Budapesten négy templomban is működött, "profi", fizetett kórus - Kemenes Frigyes karnagy vezetésével többek között a Terézvárosban is -, de erre ma már kevesen emlékeznek. Manapság hazánkban még a legjelesebb templomokban is többnyire amatőr kórusok énekelnek. Természetesen itt nem valamiféle lealacsonyítás az amatőr jelző, de bizonyos, hogy amennyiben egy kórus nem kizárólag jó kottaolvasó zenészekből áll, akkor igen behatárolódik a megszólaltatható repertoár. A most létrejött kórus említett profizmusa elsősorban nem abban mutatkozik meg, hogy tagjai anyagi támogatást kapnak (amely ugyan szerény összeg, mégis egyfajta komolyságot, kötelezettségérzetet ad az ügynek), hanem abban, hogy csupa képzett zenész alkotja az együttest, akik könnyen megszólaltatják a templomainkban ritkán hallható zenei anyagot.

Pontosan milyen művekről van szó?

- A szent zenéről szóló számos pápai és zsinati rendelkezés - egészen a legújabbakig - nem győzi eléggé kiemelni két zenei műfaj jelentőségét: a gregorián és a Palestrina-stílus elsőségét. Nyilvánvaló, hogy e zenei anyag maradéktalan megszólaltatása nem könnyű, elég csak arra utalnom, hogy Palestrina száznégy miséjének nagy része hat-nyolc szólamú. Keletkezésük idején ezek a kórusművek kizárólag hivatásos énekesekből álló kórusok előadásában szólaltak meg. Szomorú, hogy az egyház ihlette hatalmas egyházzenei irodalom jelentős része ma csak koncertpódiumokon hallható, tehát nem eredeti környezetében.

A Teréz-templomnak nemcsak közelsége miatt van kapcsolata a Zeneakadémiával, hanem az Ön személyén keresztül is, hiszen tanít az Egyházzenei Tanszakon.

- Bár a most alakult kórus csak tagjai révén kapcsolódik a Zeneakadémiához, és nem intézményesen, az itt felhalmozódott szellemi és zenei háttér adta az ötletet, hogy mintaszerűségre törekvő egyházzenei gyakorlat mutatkozzon meg a magyar egyházzenei életben. A fent említett két zenei stílus teszi ki majd repertoárunk nagy részét. Azonban Palestrina és kortársainak miséi mellett más korok ritkán hallható ordináriumai is megszólalnak majd. Mivel csupa egyházzenészről van szó, többségükben már végzett diplomás, sőt doktorált személyekről, ez az egyházzenei szolgálat nem a megszokott karvezető-kórus viszonyban fog működni, hanem egyfajta csapatmunkaként, amely érinti a vezénylést, a repertoár kiválasztását és mindazt a zenetörténeti, stilisztikai tudást, amellyel ez a csapat rendelkezik. A személyek kiválasztásánál lehetett volna szempont a minél nagyobb énekesi hang. Azonban más irányt választottunk: a jó hang mellett az egyházzenei képzettség, az azonos (egyház)zenei nyelven beszélés volt a legfontosabb. Szerencsés találkozás az is, hogy a vasárnapi tízórai misén már évek óta énekel a Terézvárosban a Budapesti Énekes Iskola alsó tagozata. Ők továbbra is a kórus liturgikus helyén, a szentély és a nép között éneklik a mise változó részeit, sok népénekkel. Kevésbé liturgikus helyen, ám az akusztikai tulajdonságokat tekintve a Teréz-templom legjobb pontján, a kóruson énekli majd az "ordináriumkórus" a mise állandó részeit, szeptembertől kéthetente, általában a hó első és harmadik vasárnapján.

Sz.L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu