Segítő kezek
Székelyföldtől Srí Lankáig

A Katolikus Karitász munkája a katasztrófák után

Jól segíteni nem könnyű. Mindig szem előtt kell tartani, hogy nem a saját elképzeléseinket kell megvalósítani, hanem meg kell vizsgálni, mi a jó annak, aki bajba került, és minden helyzetben másként kell segítő kezet nyújtani - tudják ezt a Katolikus Karitász munkatársai és önkéntesei is, akik az elmúlt hónapok nagy katasztrófái után az újjáépítesen dolgoznak Székelyföldtől Srí Lankáig. Az anyagi és lelki felépülés ütemében nagy különbségek vannak, ahogyan abban is, milyen módon dolgozzák fel a szerencsétlenséget az emberek, ugyanakkor a maga módján mindenhol eredményesen folyik a munka.

Nyikómalomfalva udvaraiban mindent elvitt az ár

Nyikómalomfalváról telefonált kétségbeesetten egy édesanya, hogy a falut elöntötte a víz, mindent elvisz, ami az útjába kerül. Azonnal felvettük a kapcsolatot Szász Jánossal, a gyulafehérvári egyházmegyei karitász igazgatójával, aki egyben a Romániai Karitász Szövetség országos elnöke is. Derzsi András, a székelyudvarhelyi karitász kirendeltségvezetője megszervezte, hogy minden érintett településre eljusson az ásványvíz, takaró. Az egyházmegyei karitász otthonápolási szolgálatának valamennyi gépkocsija, kétszáz főállású és önkéntes munkatársa azonnal elindult az érintett falvakba.

Százharminc Srí Lanka-i gyermek kap otthont az épülő kollégiumokban

Nemcsak karitászmunkatársak jöttek, a környező településekről ismerősök, ismeretlenek, számtalan önzetlen ember érkezett segíteni: lapátolták az iszapot, mentették az értékeket, takarították a patakmedreket. Simon József, Nyikómalomfalva plébánosa a katasztrófa másnapján minden családot végigjárt, gondoskodott mindenkiről: jó szóval, imával, biztatással. Azonnal megszervezte a plébániai karitászcsoportot, tagjai szekérrel hordják ki a családokhoz a tisztítószert, élelmet. Nem hangzott el olyasmi, hogy a károsultak megsegítésének ügye az állam feladata -, amit egy határainkon belüli vízkárban érintett település plébániáján hallottam.

Székelyföldön az emberek hangyaszorgalommal dolgoznak reggeltől késő estig. Néhány nappal az események után több helyen teljesen kijavították a székely kaput, van már rendbe hozott családi ház is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy itt a házak kőből épülnek, így azok legnagyobb része kibírta a víz támadását, nem omlott össze. Ugyanakkor majd minden épületet javítani kell, mert a szobákban a legtöbb helyen döngölt föld, parasztpadló volt. A Katolikus Karitász gyorssegélyként ötmillió forintot utalt át a károsultak megsegítésére. Ebből az összegből több település lakói a legszükségesebb ruházatot és háztartási eszközöket kapják meg. Busszal viszik el őket egy nagyáruházba, ahol mindenki a szükségletei, méretei szerint megvásárolhatja a számára legfontosabb dolgokat. "Nem érdemes gyűjtött ruhát, egyéb dolgokat idehozni - fogalmazta meg Szász János. - Volt olyan zsák, amelyben vagy kétszáz nyakkendőt találtunk. Ezeknek a dolgoknak a szállítása drága, a vámoltatás körülményes, a szétválogatáshoz sok ember és idő kell. Száz forint adomány is többet segít, mint bármilyen jó szándékkal ideküldött holmi, ugyanis a pénzadományt arra lehet elkölteni, amire valóban szükség van."

A Katolikus Karitász az érintett emberek bekapcsolásával, az ő tevékeny részvételükkel együtt folytatja a segítő programjait. Székelyföldön könnyebben tudunk segíteni, mert egy nyelvet beszélünk, egy a történelmünk. Sokkal nehezebb megérteni a tőlünk sok ezer kilométerre élő emberek problémáit, őket jól támogatni.

Srí Lankán a szökőár áldozatai még ma is javarészt ideiglenes tákolmányokban, sátrakban laknak. Ott az emberek lassabban reagálnak az eseményekre. Amit mi európai ésszel borzalmas és tarthatatlan dolognak tartunk, az számukra elfogadható helyzet. Ők a mi mércénkhez képest lassan haladnak az újjáépítésben, de ott is mennek a dolgok előre. Vigyáznunk kell arra, hogy Srí Lankán nekünk is az ő életfelfogásuk szerint kell haladnunk. Megkezdődött a Katolikus Karitász által támogatott kollégiumok építése. Moratuwa-ban száz, Galle-ban harminc gyermek számára építünk kollégiumot. Azok a gyermekek, akiknek nincs hol lakniuk, mert elvesztették családjukat, otthonukat, az iskolában tanteremből kialakított szükségszálláson alszanak, a folyosón felállított "szobában" tanulnak. Megtörtént az alapkőletétel, és elkezdődtek az építkezések. Sikerült két egyházmegyében földeket is vásárolni, ahová azoknak a családoknak fogunk házat építeni, akik a tengerparton nem építhetik újjá otthonukat.

Segíteni csak úgy lehet, ha segítő és támogatott együtt dolgozik egy jó célért. A karitász segítsége egyben közösségépítés is. Bárki, aki ebben bármilyen módon közreműködik, közösséget vállal a bajba jutottakért.

Adányi László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu