Ecsettel a lélek szolgálatában

Thuronyi István kiállítása a Kersztény Múzeumban

Nem tagadhatjuk, de még figyelmen kívül sem hagyhatjuk, hogy hazánk sok szempontból igen nehéz időket él át. Ezért különösen is fontos, hogy hitünkben egyre jobban megerősödjünk, és próbáljuk megérteni és átélni azt a biztatást, amit Isten a művészet útján küld számunkra Thuronyi István munkáin keresztül. Hiszen - ahogy Czigány György fogalmaz: "A művészet a még most is tartó teremtés része. A nagy alkotók a nekik adott tehetség kegyelmével a teremtés cselekményének részesei; a maguk mesterségének eszközeivel. Akár tudják, akarják, akár nem, szolgálattevők, a Teremtő ministránsai. Tudják, vagy nem, a szeretet munkásai. Thuronyi István is közéjük tartozik."

1921 márciusában született Tőkésújfalun, a mai Szlovákia területén. Kivételesen kedvező családi körben nevelkedhetett, kiváló kulturális, művészi, vallási és nyelvi oktatást kapott. Egész korán kitűnt festői és zenei adottsága, de szülei kívánságára elvégezte a magyaróvári Mezőgazdasági Akadémiát. Majd Budapesten a Liszt Ferenc Akadémia zeneszerzés szakán tanult, miközben Glatz Oszkár festőművész kurzusain sajátította el a festészet alapjait. Életének alakulásába drasztikusan beleszólt a történelem. Huszonhárom évesen a menekültek világába sodorta az élet. Három év németországi tartózkodás után végleg Franciaországban telepedett le. Szívében érzékenyen hordozta mindvégig II. János Pál pápa pontos megfogalmazását, miszerint: "A szépség iránti nosztalgia, a szabadság utáni vágy, a jóra való törekvés és a lelkiismeret szava - mindez a Szentlélek működésének jele minden emberben."

A klasszikus festői kultúra örököseként csak Cézanne és a személyes barátság Paul Vigrouix-val fedeztette fel vele a modern festészet jelentőségét. Megadja számára a Georg Braque által megfogalmazott felismerést: "Számomra a kubizmus vagy inkább az én kubizmusom eszköz, amit a saját használatomra teremtettem, és aminek célja elsősorban az, hogy a festészetet adottságaimnak megfelelően alakítsam." Tehát szolgálatra. Nem véletlen hát, hogy Thuronyi István - meghatározása szerint - először laikus festőnek, majd festőnek, ezt követően kereszténynek és végül keresztény festőnek értékeli önmagát.

Amikor 1986-ban párját magához szólította az Úr, özvegységének harmadik évében belépett a Chemin Neuf katolikus karizmatikus közösségbe, amelynek most is tagja. Ekkor már - Molnár-C. Pálhoz hasonlóan - vallja: "az igazi művészet a vallási megnyilatkozás egy formája." Vagy amit a francia Pierre Emmanuel mond: "...minden olyan művészet, amely hozzájárul a szeretet megismeréséhez, az emberi szívben lévő abszolút tiszteletéhez, megérdemli a szent jelzőt." Talán ez is magyarázza, hogy templomokban láthatók a képei Nyugat-Európában.

A képek "önmagukért beszélve" kifejtik mindazt a tartalmat, ami bennük megmutatkozik. Igaz, hogy ehhez szükséges az a szellemi jelenlét, ami a katarzist elindíthatja bennünk. Vegyük komolyan Hans Urs von Balthasar figyelmeztetését: "Az, amit a lét önmagáról közöl, hiteltelenné válik annak a szemében, aki már nem képes érzékelni és érteni a szépséget."

A keresztény alapjait vállalni nem akaró, egységesülő Európa szívében, az ezeréves magyar kereszténység egyik fellegvárában, Esztergomban, a Keresztény Múzeumban állítják ki Thuronyi István - szorosan a kereszténységhez kötődő - munkásságának jelentős hányadát. Az "idők jeleinek" egyikeként megrendezett tárlat szellemi tartalmát figyelembe véve tudatosíthatjuk, hogy "a művészeknek minden nép művészetében megvan a maguk helye. Amennyiben valóban értékes és szép alkotásokat hoznak létre, nem csak saját népük és az egész emberiség műveltségét gyarapítják, hanem kiemelkedő szolgálatot tesznek a közjónak is. (II. János Pál levele a művészekhez, 1999. húsvét)

Komáromi János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu