A szolgálat szabadságában

Az egyházi rend hármas lépcsőjén az elsőre lépett fel négy fiatal az esztergom-budapesti főegyházmegyében, a Magyar Sion templomában - május 21-én: Barabás Bence, Papp Gábor, Tóth József Miklós és Varga Zoltán. Kiválasztottjai az örök Pásztornak - a diakonátusra, vagyis a szolgálatra. Papságra készülő szolgák. Leborulnak az oltár előtt, amíg fölöttük elhangzik a hívek imádsága: Istennek minden szentjei - könyörögjetek érettük. Összetartozásunk e Titok jelenlétében Erdő Péter bíboros, érsek, a szentelő püspök imádságához társul: Küldd el reájuk a Szentlelket, kérünk Istenünk, hogy hétszeres kegyelmi ajándékod által a szolgálat hűséges végzésére erőt nyerjenek. Milyen közeli most az, melyet a világ fiai nem sejtenek. A jelenlévők s a szentelendők körül a láthatatlan testvér-világ: Isten angyalaié, szentjeié, a "tüzes erő", amely magához szorít: Nem vagyok itt egészen / bár itt vagyok jelen / s tán nem is a lét a létem / ingyenes kegyelem / életen és halálon / átizzó szerelem. Mi más ez, mint a szolgálat mindenben megjelenő energiája, a meghívó szeretet, amely sohasem hatalom, hanem alázatosság. A katedrális kupoláján játszó napsugár a diakónusok szentelésekor fény-távirat, a természet rendjében a Lélek üzenete a szentelő főpásztor szavaiban: "Az evangéliumi erények gazdagsága töltse el őket, a tettetés nélkül való szeretet, a betegekkel és a szegényekkel való törődés, a mértéktartó tekintély, az ártatlan tisztaság s a lelki ember fegyelme."

Amint valamennyi szolgálat "Isten városában" öröm legyen akkor is, ha időnként könny hull a szemből. Jézus Krisztusért minden megéri...

(tóth)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu