"Lauda Sion"

Ágazatja szent hitünknek: testté-vérré lényegülnek,

kenyér s bor mi volt előbb.

Régi rend itt újnak enged, szárnya lankad észnek,

szemnek, élő hitből végy erőt!

Színében bor és kenyérnek (jel csak ez, de más a lényeg!)

drága nagy jók rejlenek.

Vér bár a bor, test az étel, egy is Krisztus, semmi kétely.

Két szín őt nem osztja meg.

Aki veszi, meg nem osztja, meg nem töri,

nem szakasztja, mindenek épen veszik.

Veszi egy és ezrek veszik, s mind egyenlőn kapja részit:

mégis nem fogyatkozik.

Veszi jó, és veszi vétkes, ám gyümölcse vajmi kétes:

élet vagy elkárhozás.

Rossznak átok, üdv a jóknak: lásd,

az együtt áldozóknak végük milyen szörnyű más.

S ha megtört az áldozatban, kétség, tudd meg, nincsen abban:

úgy van ott minden darabban, mint a teljes szín alatt.

Őt törés nem törheté meg: csak a jelnek, köntösének színe

tört meg, ám a lényeg változatlan egy marad.

Imhol angyaloknak étke, vándorutunk erőssége,

édes fiak vendégsége: rút ebeknek el ne vesd!

Ősi manna ezt mutatja, ezt Izsáknak áldozatja,

bárány vére csordulatja: képben írja régen ezt.

Kegyes pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk téged,

te legeltesd, védd a néped, te mutasd meg kegyességed

fönn az élők közepett.

Mindenható fejedelmünk, étkünk, éltetőnk, szerelmünk,

engedj asztalodra lelnünk, testvérül engedd ölelnünk

odafönn a szenteket!

(Részlet Aquinói Szent Tamás Oltáriszentség-himnuszából)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu