Platthy Iván

Időszerű egyházpolitikai kérdések (1.)

Főbb stratégiai pontok

A Magyar Köztársaság alkotmánya és a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény szerint Magyarországon az egyház az államtól elválasztva működik. Ezért az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható, ugyanakkor az állam sem hozhat létre az egyházak irányítására, felügyeletére szervet. Így a rendszerváltás után modern európaiságunk jegyében kialakult az állam és az egyházak szétválasztásának jogi feltételrendszere. Ezáltal megteremtette az egyenrangú partnerséget is jelentő mellérendeltségi viszonyt.

Az Alkotmány 60. §-ára épülő 1990. évi IV. törvény alapelemeit az elmúlt tizenöt év gyakorlata és a nemzetközi megítélés is jónak minősítette.

Nem szerencsések azok a politikai törekvések, amelyek az alapelvek megváltoztatására, illetve differenciált kezelésére irányultak, vagy irányulnak.

Ezek a törekvések elsősorban az esélyegyenlőség, az egyenlő elbírálás, a kiszámíthatóság és a szektorsemleges jog és finanszírozás elvének alapjait kérdőjelezik meg, melyek sérthetik az alapvető emberi jogok érvényesülését is.

Tizenöt évvel ezelőtt a jogalkotók szándéka éppen az volt, hogy az egyházak évezredes tapasztalataik alapján, szabadon végezhessék missziós tevékenységüket, mely elősegítheti a megfelelő szellemiség és európai gondolkodásmód kialakítását, amely elengedhetetlen a XXI. század kihívásaira adandó megfelelő emberi magatartáshoz, közös nemzeti cselekvéshez.

A demokratikus jogállamiság következetes továbbfejlesztése, az EU-tagsággal együtt járó kötelezettségek és a világgazdasági globalizáció negatív hatásainak kiküszöbölése csak szilárd erkölcsi alapokon nyugvó és gondolkodó társadalom révén oldható meg. Ezért igen fontosnak kell tekinteni az egyházak szerepét az új értékrend kialakításában és közös felelősséggel járó végrehajtásában.

Mindezek figyelembevételével különösen fontos az egyházak, felekezetek és vallási közösségek nyugodt és zavartalan működésének garantálása, az ember tiszteletén nyugvó és az ember szolgálatának közös felelősségéből adódó közös cselekvés fontossága.

Az egyházak, felekezetek és vallási közösségek társadalmi szerepvállalásának formái, intézményes rendszerei és tevékenységi területei az elmúlt tizenöt évben többnyire kialakultak.

Ennek elemei főképpen a család és az élet védelme, a hitélet gondozása, a köz- és felsőoktatás, a tudomány, a kultúra és a hagyományápolás, a könyv- és lapkiadás, a média, a gyermek- és ifjúságvédelem, a kisebbségi, etnikai, börtön- és kórházi pasztoráció, a tábori lelkészi szolgálat, az ifjúság és sport, a környezetvédelem, a turizmus és az idegenforgalom.

Ezen feladatok ellátásához a jogi és pénzügyi feltételek zömében törvényi szinten rendeződtek.

Természetesen a hitéleti és közcélú feladatok zavartalan ellátása érdekében az alapelveket megerősítő kormányzati deklaráción kívül vannak még nyitott, illetve rendezésre váró kérdések.

A főbb stratégiai pontok a következők:

A folyamatosság és kiszámíthatóság, ami azt jelenti, hogy az állam és az egyház viszonyát rendező, az elmúlt tizenöt év során keletkezett szabályozások, az egyes egyházakkal kötött megállapodások továbbra is érvényben maradjanak, s alapját képezzék a mindenkori kormány egyházpolitikájának, biztosítva ezzel a kiszámíthatóságot.

A folyamatos dialógus szervezeti és jogi formájának megteremtése. Az állam és az egyházak aktuáltematikus párbeszédének megteremtésével megelőzhetők lettek volna az elmúlt években kialakult feszültségek. Figyelemmel az EU-alkotmány 52. §-nak 3. bekezdésére: "Elismerve identitásukat és különleges hozzájárulásukat, az unió nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tart fenn az egyházakkal és szervezetekkel."

Új kommunikációs alapok megteremtése szükséges e területen is, mivel a társadalomnak csak igen szűk rétege ismeri az állam és az egyházak kialakult rendszerét, az egyházak közfeladatok végrehajtásában vállalt szerepét, milyenségét, mennyiségét, az állami támogatások formáit és nagyságát, az egyházak gazdálkodását, stb. El kell érni, hogy minden információhoz minden érdeklődő (állampolgárok, szervezetek, média, stb.) informatikai rendszereken keresztül is hozzájuthasson.

Bilaterális kapcsolatrendszert kellene kialakítani valamennyi EU-tagállam egyházi ügyekkel foglalkozó állami szerveivel, illetve a közeljövőben csatlakozó államok megfelelő szerveivel.

Hasonló kapcsolatok szükségesek a Magyarországon működő egyházak, felekezetek és vallási közösségek világszervezeteivel. Fontos szerep hárul az egyházakra a nemzeti azonosság, a nyelv, a hagyomány, a kultúra megőrzésében, a szülőföldön maradásban a szomszéd országok esetében.

Létre kellene hozni egy nemzetközi konzultációs és dokumentációs központot Magyarországon, ahol az EU-tagállamok egyházakkal kapcsolatos párbeszédének is helyt adva, hozzáférhetőek lennének a témát érintő dokumentumok, szabályozások, tanulmányok. A kongresszusi turizmusnak e témában sajátos európai székhelyévé válhatnánk.

(A szerző korábban egyházi ügyekkel foglalkozó államtitkár volt. Írásában az egyház és állam viszonyának 1990 utáni elemzésével, az egyházak társadalmi szerepvállalását középpontba állítva keresi a választ az Európai Unión belül fölmerülő egyházpolitikai kérdésekre. )

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu