Szentírás-magyarázat

Kenyérként velünk maradt

Úrnapja - Jn 6,51-58

A pünkösdöt követő második vasárnap az eucharisztia ünnepe. "Az Ige testté lőn" - írja János. Nemcsak azért, hogy emberként emberi szavakkal forduljon hozzánk, vagy hogy megossza velünk a testben való élet tapasztalatait egészen a halálig, hanem azért is, hogy föltámadása után testét eledelül adja a benne hívőknek.

Az ünnepi mise evangéliumi szakaszában Jézus beszél erről. Szavainak akusztikáját a negyedik evangélium egésze teremti meg. A manna: kenyér, amely az égből száll alá. Jézus magáról mondta, hogy az égből szállt alá, mert teljesíteni akarta Atyja akaratát. "Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen" (Jn 6, 38-40). Az újszövetség mannája tehát nem naponta "száll alá" az égből, hanem annak a Fiúnak a teste, aki egyszer "szállt alá", amikor testet öltött, s azóta kenyérként velünk maradt, hogy az örök életre szóló táplálékunk legyen.

Testről és vérről esik szó. A test szó Jézus emberi életének kezdetére utal, amikor testet öltött. A vér kereszthalálának eseményét idézi, amikor "az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, s abból azon nyomban vér és víz fakadt" (Jn 19,34). Aki tehát Jézus testét eszi és vérét issza, az az ő megtestesülésének és halálának érdeméből nyer új életet.

A "bennem maradt, és én őbenne" szókapcsolat visszatér majd akkor, amikor Jézus szőlőtőnek mondja önmagát, tanítványait pedig szőlőveszszőknek: "Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz" (Jn 15,5). Ez az ígéret alighanem azt jelenti, hogy a Krisztusban élő tanítványok jó tanúságot tesznek majd a világban arról, aki küldetésének beteljesítését rájuk bízza. "Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba" - olvassuk majd a főpapi imában (Jn 17,18).

"Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét..." Ez az Emberfia szó a negyedik evangéliumban nem pusztán az én személyes névmásnak valamiféle ünnepélyesebb változata. Dániel próféciájára utal, Jézust magát eljövendő mennyei dicsőségében állítja elénk. "A megnyílt eget fogjátok látni és az Isten angyalait, akik fölszállnak és leszállnak az Emberfiára" (Jn 1,51). Az eucharisztiában ennek a húsvéti dicsőségébe öltözött Üdvözítőnek testét és vérét vesszük magunkhoz.

Az ő teste valóságos étel, vére valóságos ital. Máshol ezt a görög melléknevet igazmondónak fordítjuk: "Isten igazmondó" (Jn 3,33). Igazmondó az eucharisztia is: valóban táplál, valóban megvidámít. Beteljesíti Jézus akaratát, aki azért jött közénk, hogy "életünk legyen, és bőségben legyen" (Jn 10,10).

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu