Érteni, hogy higgyünk - hinni, hogy értsünk...

Paul Ricoeur halálára

Kilencvenkét éves korában, május 22-én hajnalban elhunyt Paul Ricoeur, korunk egyik keresztény szellemi óriása. A franciaországi Valence-ban született. Gimnazista korában Dalbiez - Sigmund Freud és a pszichoanalízis egyik legjobb francia szakértője - tanította filozófiára. Húszévesen Ricoeur beiratkozott a Sorbonne-ra, a következő évben pedig már államvizsgázott. Ugyanebben az évben feleségül vette Yvonne Lejas kisaszszonyt, gyermekkori barátját. Négy fiuk és egy lányuk született.

1939-ben bevonult katonának, majd 1945-ig német fogságba került, ahol Jasperst tanulmányozta, és lefordította HusserlIdeen című művét. Tudományos kutatóként és középiskolai tanárként működött. A strasbourgi egyetemen filozófiatörténetet tanított, majd 1950-ben kitüntetéssel doktorált. 1956-ban a Sorbonne-on filozófiai katedrát kapott, miután az előző évben közzétette a Histoire ét Vérité című könyvét. (Ennek tanulmányai előzőleg jórészt az Esprit című perszonalista folyóiratban jelentek meg.) 1966 után a párizsi egyetemhez tartozó nanterre-i egyetemen tanított, 1969-től 1970-ig az intézmény dékánja volt. Az utolsó évtizedekben számos európai és amerikai egyetemen tartott kurzusokat. Párizsban megalapította a Fenomenológiai Intézetet.

Az Egyesült Államokban egyre többet foglalkozott az angolszász analitikus filozófiával és annak képviselőivel, valamint a német gondolkodókkal (Gadamer, Heidegger, Habermas). Velük párbeszédben finomította filozófiáját. Kilencvenedik születésnapján, 2003 tavaszán II. János Pál pápa is gratulált a hívő filozófusnak.

Amikor a nijmegeni Katolikus Egyetem teológiai doktori címet adományozott Ricoeurnek, E. Schillebeeckx domonkos szerzetes köszöntötte őt, mivel műve a keresztény teológia, nevezetesen a bibliai hermeneutika szempontjából is jelentős. Jóllehet mint filozófus a felelős gondolkodás autonómiáját kereste, nem hallgatta el azt a tényt, hogy hívő keresztény. Túlhalad a "tiszta" ész határain, a hit misztériuma elgondolkodtatja, de nem keveri a módszereket. Elfogadja a "hermeneutikai kört": érteni kell, hogy higgyünk, hinnünk kell, hogy értsünk. Ricoeur értelmet kereső filozófiáját az a hit hordozza, amely reménységgel feszül az értelem eszkatologikus teljessége felé. Hite megingathatatlan, ezért bátran szembe tudott nézni a "gyanú mestereinek" (Marx, Nietzsche, Freud) valláskritikájával. A Bultmann-féle radikális demitologizálás veszélyeivel szemben is fenntartással élt, ugyanakkor állandóan küzdött a hit objektiválása, eldologiasítása ellen, amellyel egyes katolikus körök vétenek.

Hermeneutikai kutatásai a keresztény hitet szolgálják: vallotta, hogy az egyházaknak növekedési válságaik ellenére is meg lehet és kell védeniük az emberi gondolkodás elidegeníthetetlen jogait és a keresztény hit megvallásának maradandó alapját. A lingvisztika eredményeit és a vallástudományokat felhasználva újraértelmezte a keresztény hitet. Ricoeur meggyőződéssel vallotta, hogy a keresztény hermeneutikának alanya az egyház mint közösség, mert számára az egyház nem annyira intézmény volt, mint esemény. Szemében a katolicizmus és a protestantizmus az egyetlen kereszténység két arca: mindkét felekezet a remélt egységre, az "eszkatologikus katolicitásra" törekszik.

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu