LITURGIA

A kantikumok

(Az imaórák liturgiája - 16.)

Az előző részekben olvashattunk arról, hogy minden imaórát költői művek, a zsoltárok alkotják. Azonban ha alaposabb vizsgálatot végzünk, azt látjuk, hogy a reggeli dicséretben az első és a második zsoltár között ugyancsak egy költői művet találunk, amely a kantikum (ének) nevet viseli.

Ezek egy része már ősi római hagyomány szerint szerepelt a zsolozsma reggeli imádságában, de nem a második, hanem a negyedik helyen az öt ének között. Szent X. Piusz pápa bevezetett még néhány kantikumot, amelyek számát az imaórák liturgiájában még tovább bővítettek.

Ezeket a kantikumokat a legkülönbözőbb ószövetségi könyvekből vették. Bár ezek az énekek önmagukban szerepelnek, de szoros kapcsolatban vannak egy üdvtörténeti eseménnyel, amellyel akár a nép, vagy egy-egy személy (például Tóbiás, Judit) fejezi ki örömét és háláját. Az első hét szombat reggeli dicséretében a választott nép Egyiptomból való szabadulása utáni éneket imádkozzuk (Kiv 15,1-18). Izrael az ő népét megszabadította a fogságból, ezért boldogan ad hálát és magasztalja őt. Egyetlen gondolattal visszatekint, hogy Isten ezt már sokszor megtette, majd kifejezi meggyőződését, hogy Istent össze sem lehet hasonlítani más istenekkel. A végső kicsengése, hogy Isten uralkodik mindörökké.

Vasárnaponként és minden ünnepen a három ifjú hálaénekét imádkozzuk Dániel könyvéből (3,57-88). Minden teremtmény dicsérje az Urat - foglalhatjuk össze az ének mondanivalóját egyetlen mondatban. Bár hasznos lenne számunkra, de teljességre nem tudunk törekedni e kis írásban. Gondolatai közt szerepel, hogy Isten megfenyít, de meg is vigasztal; oltalmazza népét, örömet szerez nekik, győzelemre vezeti őket, stb. Ilyen énekeket találunk a prófétáknál és a bölcsességi könyvekben.

Az esti dicséretben pedig a két zsoltár után következik egy újszövetségi kantikum mindennap az apostolok leveleiből és a Jelenések könyvéből. Lehetségesnek tartják, hogy ezek már liturgikus használatban voltak, amikor a szerzők ezt idézik. Ezek mind Istent és Krisztust magasztaló és hálaadó énekek.

Külön kell megemlíteni a reggeli és esti dicséret, valamint a befejező imaóra újszövetségi kantikumát. Az egyház azt kívánja, hogy ugyanolyan ünnepélyességet és tiszteletet kell megadni ezeknek az énekeknek, mint magának az evangéliumnak. Reggel Zakariás, este a Boldogságos Szűz hálaadó énekével magasztaljuk az Istent. Mindegyik antifónája - amely naponként változik - még ünnepélyesebb keretbe helyezi, és mondanivalóját az Újszövetség világába kapcsolja.

A befejező imaóra kantikuma az agg Simeon hálaéneke afeletti örömében, hogy megláthatta az Üdvözítőt. Méltán imádkozzuk este, mert búcsúzunk a nap minden ténykedésétől, és szemünket az örök életre irányítjuk.

Még egy tanulságot von le a sorrendre vonatkozóan is a magyarázat, amelyet mind a zsoltározásnál, mind az olvasmányok rendjénél meg kell tartani. A hagyomány elve szerint az Ószövetség után az apostol, majd az evangélium következik. Így érzékeli a legjobban, hogy az Ószövetség az előkészület ideje volt, az Újszövetségben történik a beteljesülés, amit az emberiség várva várt.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu