NÉZŐTÉR

Az ördög tudja...

Tegnap este találkoztam az ördöggel. Nem a Nyevszkij Proszpekten, nem is a Moszkva folyó partján. A lágymányosi hídon sétált. Magassarkú cipője volt, napszemüveg takarta az arcát, több különös alak kísérte, és egy hatalmas kandúr. Színházba mentek, a Nemzetibe.

A huszadik századi irodalom egyik legnagyobb mesterműve, Mihail Bulgakov a Mester és Margarita című regénye ezúttal Szász János rendezői elgondolása szerint került színpadra. Olyan koreográfus, jelmez- és díszlettervező csapattal és színitársulattal dolgozott együtt, akik úgy tudták megjeleníteni a monumentális regényt, hogy a néző, a benne olykor-olykor kialakuló hiányérzet ellenére is katarzissal távozott a színházból. S miközben az utolsó metrót várta, óvatosan körbenézett, hiszen csak az ördög tudja, mikor is ér véget egy ilyen darab, s nem tűnik-e fel újra egy fekete kandúr az aluljáró baljós homályában.

A darab "alapdíszlete" ugyanis a moszkvai metró. Az alvilági színhely szempontjából találó a választás. Az orosz feliratok alatt a szereplők azonban a pesti metróállomások piros műanyagszékein üldögélnek. Így a hol is vagyunk? kérdést már nem is olyan egyszerű megválaszolnunk. Erre játszik rá a díszlettervező, Khell Zsolt, aki a színpadképet csodálatos ügyességgel alakítja át: ha kell, Poncius Pilátus birodalmává, elmeintézetté vagy az éjféli bál csakugyan alvilági színterévé. S így megvalósul a regény egyik kulcsfontosságú momentuma is: a tér és az idősíkok váltakozása és a dimenziók egybecsúszása.

Hogy a darab mennyiben Bulgakové s mennyiben Szász Jánosé, ezen felesleges vitatkozni. A rendező - ez szíve joga - néhol hozzátett, néhol elvett a regényből. Bizonyos motívumokat felerősített, másokat háttérbe szorított. A mitológiai rész halványabb lett, hangulatában keveset ad vissza a regényből.

Woland világa azonban lenyűgözően erőteljes. Blaskó Péter játéka szuggesztív. Ördögöt alakítani talán a legnehezebb és legizgalmasabb színészi feladatok egyike. Az "orosz" ördög pedig különösen összetett jelenség. "Gogol köpönyege alól" nemcsak írónemzedékek bújtak elő, hanem ez a gúnyos, kíméletlen és okos alak is. Ez a "vén szofista", aki időnként fel-felbukkan, hanyag eleganciával sétálgat a hagymakupolák árnyékában, s néhány nap alatt felforgatja a derék orosz polgárok életét. Van, akit egyszerűen csak kigúnyol, de van, akinek életre vagy inkább halálra szóló szövetséget ajánl fel. Ha felbukkan, kikerülni nem lehet. S nincs igazi orosz regényhős, de orosz író sem, aki ne találta volna szembe magát vele legalább egyszer az életében.

Woland segédszemélyzete komolyabb, "alvilágibb", mint a regényben megismert szereplők. A jelmeztervező punkokká változtatta őket. Öltözetük: bakancs, szíj, bőrszerkó, kakastaréj. Méltó kísérői Wolandnak, aki valóban uralja az estét.

A Mester, László Zsolt talán egy kissé egzaltált. Arca intellektuális, de eszelős is. Szerencsére képes egyensúlyozni a kényes határvonalon. Így alakításába nem fullad bele. A Margaritát alakító Szabó Márta finom, szép, ugyanakkor eltökélt és szenvedélyes. Olyan, amilyennek lennie kell. Szarvas József Jesua-alakítása sem mindennapi. Megtisztított Jézus áll előttünk. Az évezredek alatt kialakult minták és elvárások nyomokban sem fedezhetők fel alakjában. Arca egy "jóember" arca.

A regény is, a darab is végig bővelkedik meglepetésekben. De talán mégis a befejezés az, ami lenyűgöző ebben a műben. Mert, ahogyan az orosz irodalom egyik pólusán az ördög, úgy a másikon a szeretet és az irgalom ereje áll. Az az irgalom, amit Woland annyi gúnnyal és gyűlölettel emleget, de ami az ő ténykedéseit is át tudja színezni. A mű nem pusztán a hatalmi gépezetről, az emberi ostobaságról és a gonosz lélek abszurd játékairól szól, hanem arról is, hogy ezeken kívül van valami, ami erősebb. Hogy egyszerre milyen reménytelen, mégis reményt adó, egyszerre sivár, mégis gyönyörű ez a mű, ahhoz elég, ha csak a záróképet "visszük magunkkal". Már mindennek vége, csak a Mester és Margarita vannak a színen. Egymástól elérhetetlen távolságban merednek a semmibe. Az utolsó elhangzó mondatok mégis egészen másról szólnak. Elvesztek? Megmenekültek? Talán nem baj, ha nincs "igazi" lezárás. Talán nem baj, ha lyukak vannak egy történeten, az értelmen.

"Mert az irgalom beszivárog a réseken." És az ördög ezt is tudja...

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu