Kamaszok vallottak szüleikről

Háromszázat ér egy ötös...

Ilyenkor, gyermeknap táján a szülők egy része azon töri a fejét: mivel lephetné meg csemetéjét. Hova vigye, mit vásároljon neki, aminek mindennél jobban örülne. Sokan - talán megszólaló lelkiismeretüknek köszönhetően - ezen az egyetlen napon akarják törleszteni mindazt, amit az elmúlt esztendőben elmulasztottak. A gyerekek zöme természetesen átlátja a helyzetet, s talán hálás is apának, anyának a hirtelen jött szeretetzuhatagért, ám lehet, hogy csak azon a május végi vasárnapon. Mi, felnőttek, vajon tudjuk-e, milyen kép él rólunk a gyermekeinkben?

Egy, a közelmúltban végzett, a szülői szerepeket, a családi státusokat vizsgáló kutatás sokat elárul arról, miként gondolkodnak szüleikről a (kis)kamaszok, akiknek mindössze 8 százaléka szeretne ugyanolyan apa, illetve anya lenni, mint a sajátja. 18 százalékuk hasonló szülőként szeretné gyermekeit nevelni, ám 74 százalékuk teljesen másfajta apa, illetve anya akar lenni. Tóth Istvánné, a Tanárképzők Országos Egyesületének elnökségi tagja, a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karának adjunktusa magyar szakos hallgatóival 10-14 éves diákok között vizsgálódott az elmúlt években. Megállapításaival már többször sokkolta a közvéleményt, hiszen bebizonyította: generációk nőnek fel hit, erkölcs és példaképek nélkül, s a tizenévesekben meglehetősen negatív kép él a munka világáról; legtöbbjük nem szeretne dolgozni, vagy csak zsíros állást fogadna el. Legszívesebben plasztikai sebész, sztárügyvéd, bankár vagy építési vállalkozó lenne.

- A hét éve kezdődött beszélgetéssorozatban egy hallgatókból és már dolgozókból álló tízfős csoport vett részt - mondta a tanárnő. - Olyan gyerekekkel beszélgettünk, akikkel találkoztunk az iskolai tanítási gyakorlatok, szabadidős foglalkozások, táborok során, s akik maguk is akartak velünk beszélgetni. Háromszáz, városban és kistelepülésen élő somogyi tanuló 645 felnőtt szülői szerepét láttatta velünk. Senkit sem befolyásoltunk, csak hallgattuk őszinte kitárulkozásukat, sok esetben meghökkentő megállapításaikat. Ilyeneket például: "Igaz, hogy ügyvéd, de otthon bunkó." "Tanár létére csak kiabálni tud." "Legszívesebben a bankkártyáját dédelgeti." "A vezérigazgató úr úgy káromkodik, akár egy kocsis."

Hogyan vélekedtek a gyerekek a család gazdálkodásáról? Ki kezeli például a kasszát?

- A gyerekek szerint a többet kereső szülő, általában az apa a pénzügyminiszter. Jelentős hányada úgy véli: a szülő, az eltartó a felelős azért, hogy mennyi a családi jövedelem, ha pedig ez nem elegendő, akkor keressen más munkát, vagy hétvégenként is dolgozzék, hogy megvehessék a vágyott ruhadarabot. A kamaszlány elvárja, hogy köztisztviselő anyja takarítással egészítse ki a jövedelmét, és a fiútestvérek is természetesnek tartják, hogy sofőr édesapjuk a szabadnapján egy autószerelőnél dolgozzék 10-14 órát. Egy 12 éves fiú például azon háborodott fel, hogy a nyáron kifestették a lakást, ezért nem mehetett el lovastáborba. A 14 éves lány meg azért sértődött meg, mert édesanyja nem adott neki több ezer forintot rasztafrizurára, pedig csak egy közüzemi számla befizetését kellett volna elcsúsztatnia egy hónappal...

Mennyi zsebpénzt kapnak a gyerekek?

- A 8-10 évesek 10 százaléka kap rendszeresen zsebpénzt. Van, aki egész hónapra, egy összegben 500-2000 forintot, van, aki heti 100-600 forintot. A nagyobbak 22 százaléka rendszeresen részesül zsebpénzben - pár száz forinttól több ezer forintig terjed a skála, és egy részük saját bankkártyával rendelkezik. A legtöbben pénzt kapnak a házimunkákért: a mosogatás, a szemétlevitel, a bevásárlás, a porszívózás, az ablaktisztítás és az autómosás a leggyakrabban dotált munka. Többen mesélték: a hónap végén szoktak kölcsönadni szüleiknek, és a fizetéskor egy kicsit többet kapnak vissza... A legtöbb, 128 ezer forint egy kisfiú számláján volt. A hízott bankkártyához természetesen jól fejlett felsőbbrendűségi tudat társult. Az is előfordult, hogy az egyik fiú társának kamatra adott kölcsönt. Sajnos a gyerekek 25 százaléka iskolai teljesítményéért is pénzjutalomban részesül. Egy-egy ötös 20-300 forint, a négyes 20-100 forint, a jó bizonyítvány ezreket ér, de találkoztunk olyan esettel is, hogy a "nem bukott meg" kategória ért több ezer forintot.

A családi tekintély idáig süllyedt?

- A szülőknek mindössze hét százaléka vívta ki gyereke tiszteletét. Az indok sokféle: sokat dolgozik értünk, mindene a családja, sokra vitte, bármit megtenne értünk. Beigazolódik, hogy sem a foglalkozás, sem a beosztás, sem pedig a kereset nem jár együtt a tekintéllyel. Például: az anya, aki ügyintéző menedzser, ezért aztán sokat ad a külsejére, mindenkit leint (az apát, aki mérnök, csődtömegnek tartja, mert keveset keres és ügyeskedni sem tud). Szuperminiben jár, ő használja az Opelt. Szerinte mosni, takarítani bárki tud a családban, csinálja az, aki ráér. Hétvégenként viszont kárpótlásul elmehetnek vele "shoppingolni". Más: a vezérigazgató apát szolgálati autó hozza-viszi. A két gyerek veszi le a kabátját, s rakja el a táskáját. Otthon nem csinál semmit, de ha valami nem tetszik neki, repül a tányér, a könyv, a papucs. Lehülyéz mindenkit, és káromkodik. S nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy az óvónő anya mellett a két gyerek nélküle éhen halna. - De arról is hallottunk, hogy az ügyvéd apa hetente néhányszor nem alszik otthon. Nem is titkolja, hogy barátnője van, akivel szórakozni, nyaralni jár. Felesége mos rá, még a cipőjét is kitisztítja. A gyerek szerint jó családapa, szereti is őket, de szüksége van barátnőre is. Vajon ők milyen követésre méltó modellt találnak az apjukban, anyjukban?

Arról nem szóltak a diákok, hogy egyáltalán jó-e az adott családban gyereknek lenni?

- De igen. Kiderült: nem függ össze az anyagi helyzettel, hogy a gyerek jól érzi-e magát szülei, nagyszülei, testvérei között. Az érzékelhető szeretet sem függ össze az anyagi léttel; sem egyenesen, sem pedig fordítottan nem arányos vele. Minden család egyedi módon család. Az viszont elgondolkodtató, hogy sok az éretlen, felelőtlen szülő; a még mindig csak önmagával törődő, önmaga körül forgó férfi vagy nő. Egyáltalán nem megmosolyogni való, amikor a kamaszok azt mondják: anyu most nem ér rá velünk törődni, mert "megvalósítja önmagát", apa azért hagyott el bennünket (három gyerekkel), mert "rájött, hogy nem elég érett a családhoz", anya elment, mert azt mondta, "még nem is élt igazán"...

Milyen önkép alakult ki a gyerekekben?

- A gyerekeknek csupán egynegyede érzi magát fontosnak a családban, fele elviselhetőnek, egynegyede jelentéktelennek. Az első kategóriában van a legtöbb magabiztos, határozott, céltudatos. A középsőben a hangyaszorgalmútól a passzív szemlélőkig terjed a skála. Az utolsóban sok az önbizalom-hiányos, visszahúzódó, de akadnak agresszívek is. Sok esetben nemcsak a szülők, hanem még a nagyszülők is porig rombolják a gyerek önbizalmát, így "segítenek be" a negatív önkép kialakításába: anyád már régen férjhez mehetett volna, ha te nem lennél a nyakán; az egész famíliában nincs ilyen ronda, vörös hajú, te hogyan lettél ilyen; apád szép kisgyerek volt, te hogyan lehetsz ilyen idétlen... Ha viszont a gyerek mellé állnak a családtagok, akkor könnyebb nekik elfogadniuk önmagukat, helyzetüket. S ha a szülők dicsérik csemetéjüket, másként alakul a személyisége is: a fogszabályzó szükséges rossz, de meglesz az eredménye, a vörös haj gyönyörű, sokan festetnék ilyen árnyalatúra a sajátjukat, a szemüveg okos, intelligens külsőt kölcsönöz...

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu