Szétszakítva

Fejezetek a szeged-csanádi egyházmegye történetéből

A 975 éves jubileumát ünneplő szeged-csanádi egyházmegye központjában, a Tisza-parti nagyvárosban egymást érik idén az ünnepi programok. Ezek sorában május 26-án a püspökség küzdelmes történetéről tartottak tudományos ülést, amelynek keretében történészek, néprajzkutatók, egyházi személyiségek szólaltak fel. Ábrahám István nagyprépost előadásában például azt vázolta, a kezdetben a kalocsai érsekséghez tartozó Szeged - amelyre Esztergom és Vác is "jogot formált" - hogyan lett az ősi csanádi püspökség fontos része, majd központja.

Szent Gellért csanádi szarkofágja

István király, miután hadvezére, Csanád legyűrte Ajtonyt, a meghódított területen - Marosvár székhellyel - vármegyét hozott létre, amely nemsokára felvette a győztes Csanád nevét. A szent életű király fia, Imre herceg nevelőjét, a velencei származású bencés szerzetest, Gellértet bízta meg, hogy megszervezze a marosvári (csanádi) püspökséget. Jóllehet a keresztény tanítás nem volt ismeretlen ezen a vidéken, de az ottani Krisztus-hívők akkor még a bizánci egyház szertartásrendjét követték. Gellért püspök alakította ki a nyugati típusú egyházszervezetet, ő honosította meg a Mária-kultuszt, Szent György tiszteletét, templomokat építtetett és papi szemináriumot alapított. A pogánylázadások során 1046-ban vértanúvá lett püspök testét 1053-ban Pestről a püspöki székhelyre, Csanádra vitték, s ott temették el méltó körülmények között.

A vértanú püspök egyik szegedi ereklyéje

A marosvári püspökséget csak a XIII. századtól kezdték általánosan csanádiként emlegetni. A jelentős egyházi központtá váló székvárost nem kerülték el a történelem viharai: előbb a kunok dúlták fel, aztán a tatárok, majd a törökök pusztították. Az állandó külső agressziók közepette Csanád históriájának tragikus intermezzója az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés, amikor Dózsa parasztjai Csáki püspököt karóba húzták.

A török hódoltsággal Csanád mint püspöki székhely megszűnt. A megtizedelt, sokat szenvedett lakosság lelki gondozását a szeged-alsóvárosi ferencesek vették át, ugyanis a törökök egyedül a barátok működése felett hunytak szemet. A szegedi rendház az egyház, a kereszténység túlélésének zálogaként a katolikus lelki és kulturális élet őrbástyája lett.

A püspökök a török kiűzése után sem térhettek vissza Csanádra, amelyet az osztrák katonák teljesen elpusztítottak, nehogy a törökök újra megvethessék ott a lábukat. Csanád püspökei az esztergomi káptalanhoz tartoztak, s csak névleges kinevezést kaptak, de a bécsi udvarnál igyekeztek elérni azt, hogy az egyházmegye visszakaphassa régi rangját. Az udvar által 1702-ben kiadott rendelet egyelőre Szegedet jelölte ki a püspök lakhelyéül, s a mai dóm helyén állt Szent Dömötör-templomot tette "székesegyházzá".

A püspökség tekintélyének visszaállításáért sokat tett Nádasdy László, aki 1711-ben Szegedre, a ferencesek alsóvárosi kolostorába költözött, s innen irányította az egyházmegyét.

Falkenstein Adalbert püspöknek az 1730-as évek közepén végül sikerült elérnie, hogy Temesvár legyen a csanádi egyházmegye központja. Korábban a kalocsai érsekséghez tartozó Szegedet és környékét VI. Piusz pápa 1775-ben véglegesen a csanádi egyházmegye részévé tette.

Az egyházmegye történetének újabb nagy kataklizmája az I. világháborúhoz, illetve a trianoni békediktátumhoz kötődik. A püspökség területe három részre szakadt: nagyobb része Romániához, kisebb Jugoszláviához került, s Magyarországon csak töredéke maradt. A Belgrádi Apostoli Nunciatúra Nagybecskerek központtal apostoli kormányzósággá nyilvánította az elsajátított részt, a Bukaresti Apostoli Nunciatúra pedig Temesvár székhellyel apostoli kormányzóságot alakított ki az egykori csanádi egyházmegye ráeső részéből.

A püspöki széket 1911-től betöltő Glattfelder Gyulát a román hatóságok eltávolították. A főpásztor Szegeden telepedett le, így a város 1923-tól ismét püspöki székhely - a kolozsvári egyetem "áttelepítésével" pedig egyetemi központ - lett.

Szeged lakói még az 1879-es nagy árvizet követően döntötték el, ha újjáépül a város, Isten dicsőségére pompás templomot emelnek. A 1930-ban, ünnepélyes keretek között felszentelt Fogadalmi templomot XI. Piusz pápa 1931. június 19-én a csanádi székesegyház rangjára emelte, a püspök kérésére pedig XII. Piusz 1941-ben hat stallummal felállította a csanádi székeskáptalant.

A Szentszék 1952-ben a nagyváradi püspökség Magyarországon maradt részének kormányzójává is a csanádi püspököt nevezte ki, majd az említett területet 1982. augusztus 5-én véglegesen a püspökséghez csatolta, amelynek nevét szeged-csanádi egyházmegyére változtatta.

A kommunista diktatúra időszakát követően Szeged ismét fontos egyházi központtá vált, ahová a rendszerváltozás után visszatérhettek az egykor feloszlatott, szétkergetett szerzetesrendek tagjai. Az egykor államosított épületek, Gyulay Endre püspök hathatós közreműködésével visszakerültek az egyház tulajdonába.

Ma a dómba betérő hívek és turisták figyelmét szinte azonnal magára vonja a szembemiséző főoltárba helyezett, kivilágított két Szent Gellért-ereklye. A Szegedre költöző csanádi püspökség akkor - mint története során annyiszor - első püspökének relikviái nélkül maradt. A régi-új püspöki székhely a velencei pátriárka közvetítésével jutott előbb 1923-ban, majd 1992-ben a vértanú szent ereklyéihez. E különös, becses emlékek összefognak: "kapcsok" a többször szétszaggatott, átszervezett egyházmegye közel ezeréves, szerteágazó történetében.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu